Egészség - Vitalitás - Natúra

http://www.szendi.net/botranyok-a-gyogyszeriparban.htm

Szendi Gábor: Tudományos botrányok a gyógyszeriparban.

Megjelent: Élet és Tudomány. 2005, júl. 22. 60(29): 902-904.

(a megjelent változat gyógyszerneveket nem tartalmaz)

Az utóbbi húsz évben a gyógyszerkutatás és gyártás döntő részben profitorientált iparággá nőtte ki magát, míg a független, kormányok által támogatott kutatások teljesen háttérbe szorultak. A gyógyszeriparág feletti kontrolt gyakorlatilag egyedül az állami kézben tartott gyógyszerengedélyezési eljárás jelenti, ám az elemzések és az újabb és újabb botrányok azt jelzik, hogy ez a szisztéma nem tudja megvédeni a fogyasztót a növekvő piaci verseny miatt egyre rövidebb fejlesztési és tesztelési idő után piacra dobott gyógyszerek veszélyeitől.

Úgy tűnik, a világ most kezd szembesülni azzal, hogy a profitorientált gyógyszeripar ugyanúgy kíméletlenül a nyereségre tör, mint bármely más iparág, és amikor milliárdokról van szó, akkor semmi sem drága. Nem várható, hogy a gyógyszeripar valamiféle nemes eszmék jegyében önkontrolt gyakoroljon, és milliárdos fejlesztések után lemondjon egy nagy hasznot ígérő gyógyszer piaci bevezetéséről csak azért, mert a klinikai vizsgálatok a beteg szempontjából várható előnyökkel szemben irreálisan nagy kockázatot mutatnak. Az alábbiakban - sok esetből néhány példát kiragadva- illusztrálom, hogy a fenti aggodalmak nem túlzottak.

Amikor a fájdalmat mintha elvágták volna

2004 az orvostudomány fekete éve: a Merck, Sharp & Dohme gyógyszercég az 1999-ben bevezetett Vioxx nevű fájdalomcsillapító gyógyszerét, mely az un. cox-2 bénítók családjában tartozik, önként visszavonta a piacról, mert a szedésével járó 3-5-szörös infarktus és agytrombózis kockázatot tovább már nem lehetett tagadni. Dr. David Graham az amerikai gyógyszerengedélyezési hivatal (FDA) szakértője szenátusi meghallgatása során kijelentette, hogy "ez a legnagyobb gyógyszerbiztonsági katasztrófa országunk és a világ történetében". A Vioxx négy éves forgalma alatt Amerikában kb. 140 000 infarktus és sztrók következett be a gyógyszer mellékhatásaként, ami messze meghaladja a '60-as évek emlékezetes Contergan botrányát, amikor is 10 000 gyermek született végtaghiányosan. Egy francia vizsgálat szerint a Vioxx szedése következtében 27 000 francia kapott infarktust. Egyes becslések szerint négy év alatt összesen 55 000 ember halt meg a Vioxx mellékhatásába. Valójában az áldozatok igazi számát nem tudni, hiszen az izületi fájdalmak idős korban a legjellemzőbbek, és mivel ebben az életszakaszban a szív és érrendszeri katasztrófák bekövetkezését természetesebbnek tekintik az orvosok, ez elfedi az oki kapcsolatot egy esetleges infarktus és a Vioxx szedése közt. Akkor lett csak igazán nagy a felháborodás, amikor az is kiderült, hogy a hatalmas kockázatról a gyógyszercég saját vizsgálataiból már a piaci bevezetés előtt tudott, csak egyszerűen eltitkolta. Dr Gurkipal Singh a Standford egyetem professzora e-mailekkel bizonyította, hogy a Merck, Sharp & Dohme kutatói 1997-ben egymás közt vitatták meg a kardiovaszkuláris kockázatot. Belső utasítások kerültek elő, melyben a cég orvoslátogatóit kioktatta arra, hogy ha a kardiovaszkuláris veszélyekre valamely orvos rákérdezne, a választ meg kell kerülni. Az FDA ezek után felülvizsgálta a más cégek által kifejlesztett és forgalmazott cox-2 bénító vegyületcsoportba tartozó fájdalomcsillapítókat. Dr. Curt Furberg és munkatársai több vizsgálat metaanalízise alapján kimutatták, hogy a Pfizer Bextra nevű fájdalomcsillapítója 2.2-szeresére növeli az infarktus és sztrók veszélyét. Az FDA először a Bextra reklámozását tiltotta meg, majd idén a szert kivonták a forgalomból. A más néven Magyarországon is forgalmazott Celebrex kapcsán az amerikai Nemzeti Rák Intézet vizsgálata mutatta ki, hogy 2-3.4-szeresére növeli az infarktus és sztrók kockázatot. Amerikában ezek után minden fájdalomcsillapítóra gyanakodva kezdtek nézni, s az elemzések bizonyították a félelmek jogosságát: még az abszolút biztonságosnak hitt vény nélkül kapható fájdalomcsillapítók is - ha kisebb mértékben is - de fokozzák az infarktus és trombózis kockázatát. Az FDA felhívásban fordult a lakossághoz, hogy a nálunk is erősen reklámozott Aleve márkanevű szabadforgalmú fájdalomcsillapítóból maximum napi két tablettát (összesen 400 mg-ot) szabad legfeljebb 10 napig szedni, mert mint az Amerikai Nemzeti Egészség Intézet három éves vizsgálata bizonyította, az Aleve 50%-al növeli az infarktusveszélyt.

Halálos reflux?

A reflux* és gyomorégés természetesen nem halálos, de a kezelésébe bele lehet halni.

A Propulsidot (nálunk Coordinax) 1993-ban törzskönyvezte az FDA annak ellenére, hogy a vizsgálatokban a betegek 2.4%-ban szívritmuszavart okozott és nyolc, hatévesnél fiatalabb gyerek meghalt. A szert gyártó Jannsen azt állította, hogy nem a Propulsid okozta az olykor halálos tüneteket. A szer hatására megnyúlhat az un. QT idő*, ami szívritmuszavart, ill. hirtelen szívhalált okozhat. Raymond J. Lipicky FDA szakértő éppen az engedélyezés évében, 1993-ban írta le a Journal of Cardiology-ban, hogy ha egy szer megnyújtja a QT időt, és ez a szer nem életmentő gyógyszer, akkor nincs létjogosultsága a piacon. Minden 3-5000 ember közül egy veleszületetten megnyúlt QT szindrómában szenved, ami normál EKG vizsgálattal nem is mindig ismerhető fel. Az ilyen személyeknél a Propulsid szedése kiemelt kockázatot jelentett. Az FDA 1994-ben, bár már 19, a Propulsid szedéssel kapcsolatba hozható gyermekhalálról tudtak, engedélyezte a Propulsid gyermekeken és csecsemőkön való tesztelését. A vizsgálat során egy 9 hónapos csecsemő meghalt. Dr. Lilia Talarico FDA alkalmazott egy belső levélben további három gyermekhalálra hívta fel vezetői figyelmét és javasolta a szer gyermekeknél való betiltását, de az FDA nem látta bizonyítottnak, hogy a Propulsid okozta a haláleseteket. 1998-ban, miután Clinton elnöknél a Propulsid hatására szívritmus zavar lépett fel, az FDA levelet intézett az orvosokhoz, hogy a szer csak akkor alkalmazható gyomorégés ellen, ha már semmi más nem használ. Ugyanebben az évben az angol gyógyszerészeti hivatal megtiltotta a szer 12 év alatti alkalmazását. A szert végül 2000-ben Amerikában betiltották, addigra hivatalosan 371 szívritmuszavar történt, ebből 111 halállal végződött. Az ilyenfajta adatokat azonban általában tízzel-százzal szokás felszorozni, ugyanis vizsgálatokból tudjuk, hogy a mellékhatásoknak csak töredékét ismerik fel és jelentik. Mivel csak Amerikában hét év alatt 30 millióan szedték a szert, a halálesetek száma alábecsültnek tűnik. Erre utal az is, hogy 2000 januárja és márciusa között, vagyis mindössze három hónap alatt 23 halálesetet regisztráltak. Ekkor ugyanis már ismert volt a szer veszélyessége. A Propulsidot hazánkban Coordinax néven 2004-ig (!) forgalmazták, igen népszerű szernek számított, s a gyógyszerleírásban csecsemőkori reflux betegségben is javasolták, holott Amerikában hivatalosan csak felnőttkori használatra törzskönyvezték. A gyógyszermellékhatások leírásában - az amerikai betiltás után! - csupán annyi szerepelt, hogy a szer alkalmazása során ritkán QT idő megnyúlásról számoltak be, de nem bizonyított, hogy a gyógyszer okozta ezeket.

Koleszterinszint csökkentéstől az izomsejtszétesésig

Az a feltevés, hogy a vér magas koleszterinszintje oki kapcsolatban áll a szív és érrendszeri halálozással, vezetett el a koleszterinszint csökkentő gyógyszerek kifejlesztéséhez. A legmodernebb vegyületcsoportot az un. sztatinok jelentik e téren. A Bayer 1998-ban jelent meg a piacon Baycol nevű szerével, melynek kapcsán az első halálesetet 2000-ben regisztrálták. A mellékhatás lényege, hogy kb. minden ezredik embernél a szer hatására az izomsejtek fokozatosan szétesnek, ennek első jelei az izomfájdalmak. Majd a véráramba került fehérjék veseelégtelenséget okoznak, és ez a halál közvetlen kiváltója. A mellékhatás felismerését követően ismét huzavona kezdődött, vajon indokolt-e a szert bevonni, vagy elég a figyelmeztetés. Az első jelentett eset után, az 2001 augusztusában megtörtént visszahívásig további harminc ember halt meg Amerikában. Az össz haláleset számot 200-ra becsülik, de számolnunk kell azzal, hogy becslések szerint minden századik embernél a szer hatására májkárosodás lépett fel. Független szakértők arra figyelmeztetnek, hogy a jelenleg forgalomban lévő koleszterinszintcsökkentő gyógyszerek többsége szintén sztatinvegyület.

A történetek csupán kiragadott példák. Amerikában és a világban az utóbbi 10 évben körülbelül 10-15 gyógyszer kellett visszavonni, mert piacra kerülésük után derültek ki halálos mellékhatásaik. Mindegyik történetben jellemző, hogy a gyártó cég a visszavonás pillanatáig bagatellizálni igyekezett az életveszélyes mellékhatások jelentőségét, a gyógyszerhatóságok pedig erőtlenek voltak. Ennek oka nyilvánvaló: milliárdos érdekeket esetleg alaptalanul sérteni komoly következményekkel járhat. Ám az ilyen ügyekben mutatott hivatalos óvatosság sok-sok ember életébe kerülhet. A betegek pedig - nem ismerve a kockázatokat - ki vannak szolgáltatva annak, hogy a hátuk mögötti huzavonában végül mire jut a gyógyszeripar és a gyógyszerhatóság.

A harmadik vezető halál ok

Egy 1995-ös felmérésben Jeffrey Johnson végzős orvostanhallgató és J. Lyle Bootman professzor az egész világot felkavaró adatokat tártak fel. Eredményük szerint 1995-ben az összes amerikai kórházi felvétel 17% -a az orvos által adott gyógyszer mellékhatásának következménye volt Ez kilenc millió kórházi beutalást jelentett, melyből 198 ezer halállal végződött.

Eileen G. Holland és munkatársainak Drug-Induced Disorders-ben megjelent 1997-es elemzése szerint a gyógyszerek mellékhatása miatt évente 180 000 amerikai hal meg

Barbara Starfield elemzése 2000-ben jelent meg a Journal of American Medical Association-ban. Eszerint Amerikában az előírás szerint szedett gyógyszerek következtében 106 000 ember hal meg évente.

. E számok az amerikai évi halálozás 5-10%-át jelentik, és szakemberek úgy kalkulálnak, hogy Amerikában a harmadik vezető halál ok a gyógyszermellékhatás!

Az új helyzet új megoldást követel

A megdöbbentő történetek és statisztikák fényében jogos a kérdés: hogy alakult ki ez a helyzet, mit lehet tenni ellene?

Szakértők arra mutatnak rá, hogy a gyógyszerpiacon élesedő versenyben a gyógyszercégek abban érdekeltek, hogy egy adott gyógyszerrel minél előbb piacra lépjenek, ezáltal lerövidül a kísérleti fázis, és a gyógyszerek igazi mellékhatásaira csak évekkel a piacra kerülésük után derül fény. A gyógyszeripar, mint az idézett példákban is, a gyógyszer veszélyességének eltussolásában érdekelt, mert minden újabb hónap piacon maradás százmilliókban mérhető forgalmat jelent. Napjainkban szemtanúi lehetünk annak, ahogy a gyógyszeripar - hasonlatosan más tőkecsoportosulásokhoz-, behatol a politikai szférába, befolyást gyakorol az egészségügyi kormányzatok döntéseire. Számos vizsgálat bizonyítja, hogy a gyógyszeripar komoly torzító hatást gyakorol az orvostudományi kutatásokra, az orvostudományi publikációs tevékenységre, és a mindennapi orvoslás gyakorlatára. A gyógyszeripari cégek a legkülönfélébb módszerekkel próbálják a gyakorló orvosokat arra rávenni, hogy az általuk gyártott gyógyszert írják fel betegeiknek. Ennek érdekében minden egyes orvosra átlagosan 16 000 dollárt költ évente a gyógyszeripar.

A világ fejlett országai komoly válsággal néznek szembe, amelynek megoldása nyilván nem az innovatív tőke elrettentése, hanem a gyógyszer-törzskönyvezési és gyógyszerbiztonsági szabályozás szigorítása, és a gyógyszeripar szponzorálási és reklámtevékenységének korlátozása volna.

Lexikon:

FDA: Food and Drug Administration, az amerikai gyógyszerengedélyezési hivatal

QT idő: Az EKG -ban a szív aktív munkáját jelző szakasz kezdő és végpontja közötti időintervallum.

Reflux: a savas gyomortartalom a nyelőcsőbe visszajutva égő érzést, ill. a nyálkahártya felmaródását okozhatja
Szendi Gábor:
A koleszterin mítosz I.

(Hogyan vezeti a koleszterin-biznisz az orránál fogva a világot?)

Vagy harminc éve életünket minden szinten átszövi a koleszterintől való rettegés, az egészségtudatos ember megváltoztatta táplálkozási szokásait, vagy legalábbis bűntudattal fogyaszt zsíros ételeket. Felhagytunk a vaj és a tojás fogyasztásával, az élelmiszeripar naponta jön ki újabb és újabb csökkentett koleszterin tartalmú ételekkel. Fölözött tejet iszunk, csökkentett zsírtartalmú tejfölt eszünk, olajban sütünk, és úgy tekintünk a szalonnázó emberre, mint egy őrültre, aki a szakadék fölötti pallón sétálgatva nem fogja fel a veszélyt. Mindennapi rutin a koleszterinszint orvosi ellenőrzése, és amint a hivatalosan kiadott irányelvektől csak egy tizeddel is eltér vérünk koleszterinszintje, máris drága koleszterinszint csökkentőket írnak fel, részletes táplálkozási tanácsokat rágva a fülünkbe. Elhittük, hogy a koleszterin halálos veszély, gyökeresen átalakult gondolkodásunk, táplálkozásunk. A világ kormányai milliárdokat költöttek a szív és érrendszeri halálozás elleni küzdelemre, százmilliós kampányok, milliárdos költségvetésű intézmények, százmilliókba kerülő kutatások, milliárdos gyógyszerszámlák terhelik a közpénzeket, miközben a koleszterin-hipotézis a világ egyik legnagyobb orvostudományi blöffjének tűnik. Nehéz megérteni, hogy egy tudományosan teljesen megalapozatlan téves állításból hogyan vált milliárdnyi ember életét és gondolkodását alapvetően meghatározó és átható egészségügyi program. Felbecsülni is nehéz a károkat, amiket a koleszterin-mítosz gerjesztett és fog még gerjeszteni, mire a tudományos közvélemény, majd a politika végre ráeszmél, hogy zsákutcában van. Lehetetlen felmérni, hány ember halálát okozták a teljesen feleslegesen adott koleszterinszint csökkentő gyógyszerek, az elmaradt kutatásokból születhető valóban hasznos kutatási eredményekről nem is beszélve. Még elkeserítőbb tudni, hogy mily reménytelen egy uralkodó mítoszt kikezdeni, mikor milliárdos gazdasági érdekek fűződnek a fenntartásához. A koleszterin-mítosz képviselői gyakorlatilag azonosak a ma hatalmon lévő egészségügyi kormányzatokkal, egészségvédő intézményekkel, kevés kivételtől eltekintve a ma aktív orvosi gárdával, akik mögött ott áll a milliárdokat bezsebelő gyógyszeripar. A gyógyszeripar, amely profitot akar bármi áron, és hosszú, ragacsos keze elér mindenhova. Kontrolálja az orvostudományi kutatásokat, a publikációkat, a politikát, az orvosok számára kötelezően alkalmazandó kezelési irányelvek születését, a médiát, de ott van a rendelőkben is, és nyíltan vagy burkoltan ösztönzi az orvost a gyógyszerek felírására.
A józan ember hallva mindezt, nem akar hinni a fülének. Azt gondolja, az nem lehet, hogy az egész világ összeesküdött az igazsággal szemben. De lehet, és ami lehet, az meg is történik. Éppen a józanészre és az átlag emberi becsületességre apellál minden manipuláció. Ami erkölcsileg már elképzelhetetlen, ami a józanésszel már átfoghatatlan, ott kezdődik az igazán nagy blöffök világa.
De ne gondolja senki ám, hogy az alább idézett kutatások titkos forrásokból származnak. Neves orvostudományi lapokban jelentek meg, de az orvostudomány ma már régen manipulált tudomány, szelektív idézés, torzított statisztikák, letagadott adatok jellemzik. De erről majd máskor. Most elégedjünk meg azzal, hogy rácsodálkozunk, az itt idézett eredményekről miért nem hallani soha?

A táplálkozás-szív hipotézis

Kicsit bénán hangzik ez a „diet-heart hypothesis” tükörfordítás, de talán a lírán nevelkedett olvasóim is lenyelik a szöveghűség kedvéért. A hipotézis – pláne harmincévnyi agymosás után- nagyon kézenfekvőnek tűnő állításokat fogalmaz meg: a vér koleszterinszintjét a táplálkozás koleszterinszintje határozza meg. A magas koleszterinszint érelmeszesedést okoz, mert a zsír kirakódik az erek falára, azok ettől elszűkülnek, majd a beszűkült erekben elég egy kis vérrög vagy zsírgombóc, és máris kész a szívbetegség, az infarktus, a sztrók (agyvérzés vagy agyérelzáródás), a trombózis, a tüdőembólia és egyéb rémségek. A koleszterin-hipotézis logikus következménye étrendünk gyökeres átalakítása és a koleszterinszint gyógyszeres csökkentése.

Táplálkozás és koleszterinszint

Kezdjük rögtön a serpenyőnél és a tányérunknál. Dr. Uffe Ravnskov 2002-es összefoglalójában rámutatott, hogy az elérhető 13 követéses vizsgálat 190 000 személyétől vett adatok alapján a koleszterin-fogyasztás mértéke semmiféle összefüggést nem mutatott a szív és érrendszeri betegségek kockázatával. Pedig a vizsgálatok közt a minimális követési idő 4 év volt, de hét vizsgálatban a követés 10-16 év közötti időszakot ölelt fel. Ha lenne hatása a koleszterinfogyasztásnak a szívbetegségek kialakulására, ennyi idő alatt ennyi emberen ki kellett volna derülnie. Dr. Ravnskov idéz még kilenc vizsgálatot, melyekben az un. egyszeresen telítetlen zsírok védőhatását próbálták igazolni, de mindegyik vizsgálat kudarccal végződött, mi több két vizsgálatban az derült ki, hogy a szívbetegek ettek több „védőzsírt”.
Katja L Esrey és munkatársai 1996-ban közölték le a Lipid Kutatási Klinikák követéses vizsgálatának elemzését, melyben 4546 férfitől és nőtől gyűjtöttek adatokat 12 éven át. A táplálékkal bevitt koleszterin és a szívbetegségek közt semmiféle kapcsolatot nem találtak.
Alberto Ascherio és munkatársai. 43 757 férfit követtek, akik 40-75 év között voltak 1986-ban. A kb. 8-10 éves követés során nem találtak kapcsolatot a bevitt koleszterin és a szívbetegség vagy halálos szívinfarktus között.
Frank B. Hu és munkatársai 14 éven át követtek 80 082 nőt, akik 1980-ban 34-59 év közöttiek voltak. Grandiózus vizsgálatuk eredménye: az elfogyasztott koleszterin és a szív és kardiovaszkuláris megbetegedések közt nincs kapcsolat.
Akik pedig netán a sztróktól félnek inkább, azoknak idézem Ka He és munkatársai vizsgálatát, amelyben 43 732, 40 és 75 év között férfit követtek 14 éven át, és nem találtak semmiféle kapcsolatot az elfogyasztott koleszterin és a sztrók kockázata között. Persze félni továbbra is lehet, de eztán muszáj lesz valami más okot találni erre.
Donald J. McNamara 2000-es nagy elemzésében rámutat, hogy az első hiedelmek úgy keletkeztek, hogy 1913-ban két kutató nyulakat etetett koleszterinnel és a nyuszikban érelmeszesedés alakult ki. Épeszű nyúl azonban soha nem eszik koleszterint, csak ha a laborban beletömik, mivel szervezete nem igényli, és nem is tud vele mit kezdeni. Ha akkor a két kutató netán kutyákkal vagy patkányokkal kezdi, ma talán nem itt tartanánk. A kutyák és patkányok ugyanis annyi koleszterint ehetnek, amennyit akarnak, mégsem változik vérük koleszterinszintje. Mint McNamara írja, egy harminc éve igazolatlan hipotézis a köztudatban bizonyossággá vált, és megszámlálhatatlan szervezet és a közegészségügyi politika szajkózza 30 éve, hogy csökkenteni kell a táplálkozással bevitt koleszterin szintjét: ez azonban teljesen indokolatlan, sőt mint majd látjuk, veszélyes korlátozás.
Az egyik nagy érv szokott lenni az un. „Hét ország vizsgálat”, melyben 5, 10 majd 25 éven át követték a koleszterinfogyasztást és a szívbetegség kialakulásának kockázatát, és kapcsolatot véltek találni a koleszterinfogyasztás és a szívbetegség között. A vizsgálat statisztikai módszere azonban olyan primitív volt, hogy amikor mások összetettebb elemzést végeztek az adatokon, az összefüggés köddé vált. Ráadásul a szerzők 16 másik ország adatait kihagyták, mert az nem igazolta azt, amire a vizsgálatot megrendelték. Megint más kutatók belekukkantottak a hét ország országonkénti adataiba, és döbbenten tapasztalták, hogy az egész vizsgálat egyfajta csalás. Országonként azonos diéta mellett pl. Olaszországban, Crevalcore-ban kétszer akkora volt a szívhalálozás, mint Montegiorgio-ban. A finnországi Karelia-ban pedig ötször gyakoribb volt a szívhalálozás, mint Nyugat-Finnországban. Korfun 6-7-szer magasabb volt, mint Krétán. A vizsgálat görcsösen igazolni akart egy hipotézist, miközben annak cáfolatát adta. Ha ugyanis ugyanazon táplálkozás mellett ekkora különbségek adódhatnak egy országon belül, teljesen nyilvánvaló, hogy nem a koleszterin bevitel, hanem az életstílus lehet felelős a szívhalálozásért. Ezt rengeteg vizsgálat bizonyítja. Dr. Ravnskov 1998-as tanulmányában idéz is néhányat.

Életstílus, koleszterin és szívbetegség

1967-ben egymillió százötvenezer indiai vasúti munkást vizsgáltak meg. A Dél-Indiai munkások körében hétszer gyakoribb volt a szívhalál, mint Punjab tartományban. A Dél-Indiai munkások körében átlagosan 44 éves korban következett be a szívhalál, míg a punjabiak közt 52 év volt az infarktusban meghaltak átlagéletkora. A különbséget nem magyarázta a dohányzás, a fizikai aktivitásbeli különbség, és egyéb rizikófaktorok. A punjabi munkások viszont 19-szer több állati eredetű zsírt fogyasztottak, ami egyszerűen nevetségessé teszi a koleszterinhipotézist.
Angliában élő indiai bevándorlók közt másfélszeres a szívhalál kockázata, miközben 20%-al kevesebb koleszterint fogyasztanak. A Szingapúrban élő indiaiak 8%-al kevesebb koleszterint fogyasztanak, mint az ott élő kínaiak, miközben az indiaiak közt négyszer gyakoribb a szívhalál.
Kedvenc példa szokott lenni a japán és amerikai táplálkozás közti különbség hatása a szívhalálozásra. Az amerikaik ugyanis lényegesen több zsírt fogyasztanak. Honolulu-i és san francisco-i bevándorolt japánokat hasonlítottak össze amerikaiakkal és Japánban élő japánokkal. A san frascisco-i adatok látszólag igazolták a feltevést, az itt élő japánok gyakrabban haltak meg szívbetegségben, mint a Japánban élő emberek. A honolulu-i adatok azonban cáfolóak, mert – bár itt négyszer több zsírt fogyasztanak a japánok- szívhalálozási arányuk nem különbözik a japánban tapasztalt aránytól.
A magyarázatot egy másik elemzés adta meg igazán: azok, akik az amerikai életstílusban nevelkedtek fel, de a japán tradíciók szerint táplálkoztak, kétszer gyakrabban haltak szívhalált, mint azok, akik amerikai módon táplálkoztak, de japán tradíciók szerint éltek. Afrikai törzseket is vizsgáltak, melyek némelyikénél a hús és zsíros tej fogyasztása folytán sokkal nagyobb a zsírbevitel, mint a civilizált világban, mégis sokkal alacsonyabb a koleszterinszintjük. Jól hangzó kifogás volna, hogy „biztos hozzászoktak évmilliók során” a zsíros ételekhez. Csakhogy, amikor a vidéken élő, illetve Nairobiba beköltöző maszájokat hasonlítottak össze, kiderült, hogy a városlakó maszájok, dacára, hogy kevesebb zsírt fogyasztottak, mégis 25%-al magasabb koleszterinszintet mutattak. Magyarán, nem az számít, mit eszel, hanem az, hogyan élsz! Miért megy el emellett az orvostudomány? Mert túl sok ember kötelezte már el magát egy tévedés mellett, túl sok pénzt költve egy téves hipotézis igazolására, és ma már nem az a kérdés, mi az igazság, hanem az, hogyan lehet továbbra is aládúcolni egy roskadozó elméletet és eladni minél több embernek a koleszterinszint csökkentőket. A hatalom és az üzlet oly szorosan összenőtt egy tévedéssel, mint két fejénél összenőtt sziámi iker.

A koleszterin paradoxonok

Az egyik különös dolog, hogy Angliában 1910 óta lényegében nem változik a zsírfogyasztás, 1930 és 1970 közt mégis tízszeresére nőtt a szívrohamok száma. Amerikában 1930 és 1960 között folyamatosan csökkent a zsírfogyasztás, mégis 30 év alatt tízszeresére emelkedett az infarktusok száma. Svájcban a II. világháború után csökkenni kezdett az infarktusok száma, miközben 20%-al nőtt a zsírfogyasztás. Elég paradox?
Jól ismert az un. francia-paradoxon is: Angliában és Franciaországban ugyanannyi koleszterint fogyasztanak, Angliában mégis ötször magasabb a szív eredetű halálozás. Ráadásul Franciaországban ott a legalacsonyabb a szívhalálozás, ahol a legtöbb zsírt fogyasztják. A vörös bortól a fokhagymafogyasztásig mindenféle elmélet született, de ezek csődöt mondtak. Persze paradoxonnak csak akkor nevezhetjük a jelenséget, ha nem fér a fejünkbe, hogy nem működik itt (se) a koleszterinhipotézis. Aki nem a koleszterin hipotézisből lett professzor és tekintélyes tudós, nem írt már 50 tanulmányt a hipotézis igazolására, vagy nem gazdagodott meg belőle gyógyszergyári részvényesként, annak persze könnyű elvetni egy hipotézist. De aki karrierjét, megélhetését, boldogságát köszönheti az "ügynek", az utolsó csepp véréig utóharcokat fog folytatni. Hogy ez a mi életünk rovására megy Na, és az kit zavar?
Közben kiderült, hogy van nekünk spanyol paradoxonunk is. 1966 és 1990 közt a kenyér-, rizs-, paradicsomfogyasztás kb. a felére csökkent, míg a marhahúsfogyasztás 96%-al, a sertéshúsfogyasztás 382%-al, a szárnyasok fogyasztása 312%-al, a teljes tej fogyasztása 73%-al nőtt. Öngyilkos akar lenni ez a nép? Sajnos megint csalódást kell okoznunk a koleszterinhívőknek, ugyanis 1966 és 1990 közt a szív eredetű halálozás férfiak közt 25%-al, nők közt 34%-al csökkent. A koleszterinhipotézis nem tud mit kezdeni a franciák lezserségével, vagy a spanyolok Franco alóli felszabadulásával. És mit jósolna a koleszterinhipotézis Jeruzsálem lakosságának? Mivel itt a szívbetegség szempontjából védőfaktornak tekintett mediterrán étrendet esznek, és vallási okokból is rendkívül alacsony a zsírfogyasztás, az várható, hogy itt aztán igen alacsony lesz a szívbetegség és szívhalálozás aránya. Mit jósolhatnánk az életstílus-hipotézis alapján egy olyan városban, ahol az ember nem tudhatja, túléli-e a következő buszmegállóig az utazást? Természetesen az ellenkezőjét. Na és vajon melyik jóslat jön be? A második. Mint Jeremy D. Kark és munkatársai 2005-ös vizsgálatából megtudhatjuk, huszonkét ország szívbetegség-statisztikájában Jeruzsálem a harmadik helyen áll, csak az angolok, és a zsírt-zsírral fogyasztó finnek előzik meg őket. Hol lenne Jeruzsálem helye a táplálkozás alapján? A 19. helyen, ahol Olaszország is áll. Ez a Jeruzsálem paradoxon. De ha már a paradoxonoknál tartunk, én tudok egy ennél sokkal nagyobb paradoxont: hogyan tartható még mindig a koleszterin hipotézis ennyi ellentmondó adat után?
Szendi Gábor: A koleszterin mítosz II.

(Hogyan vezeti a koleszterin-biznisz az orránál fogva a világot?)

Folytatjuk vidám történetünket arról, hogyan csináltak belőlünk bolondot, elhitetve velünk, hogy a sok elfogyasztott koleszterin halálos méreg a szívünknek és az ereinknek. Az előző részben rámutattunk arra, hogy a vizsgálatok egyáltalán nem találtak kapcsolatot az elfogyasztott zsiradékok és a vér koleszterin szintjének alakulása között, továbbá a táplálkozás minden statisztikai bűvészkedés ellenére sehogy sem akar összefüggésbe kerülni a szív és érrendszeri betegségekkel.

Tojás és szívbetegség

Na megmondom, ezért különösen berágtam az orvostudományra. Kb. húsz éve sütök magamnak különféle süteményeket, és a tojássárgája mindig a lefolyóban kötött ki, mint koleszterinbomba. Ha én ezt összeszámolnám, mennyiben van nekem, lehet, hogy tényleg infarktust kapnék. Jó harminc éve olvastam egy felvilágosító irományt, amely közölte, hogy egy tojásban annyi koleszterin van, amennyit két nap alatt fogyaszthatunk el összesen. Akkor még én is naiv voltam, s azóta nem ettem rántottát és kemény tojást, pedig mindkettőt szeretem. És mi az igazság?
Thomas R. Dawber és munkatársai 1982-ben közölték le a Framingham vizsgálat 1949 és 1957 között mért tojásfogyasztásának kapcsolatát a szívbetegségek alakulásával. Semmi különbséget nem találtak azok közt, akik heti egy, vagy heti tíz tojást fogyasztottak, sem vérük koleszterinszintje, sem szívbetegség kockázatuk között.
Frank B. Hu és munkatársai idézett vizsgálatában összehasonlították azokat, akik egyáltalán nem ettek tojást, azokkal, akik heti 7-14 tojást ettek. Kiderült, hogy a sok tojást evők szív és érrendszeri kockázata nem hogy nőtt volna, hanem még 25%-al csökkent is a tojásutálókhoz képest.
Won O. Song és Jean M. Kerver 2000-ben közölt vizsgálatukban hat éven át követték 27 378 férfi és nő tojásevési szokásait, és akik heti legalább négy tojást ettek, azoknak alacsonyabb volt a koleszterinszintje, mint akik egy tojást ettek hetente.
McNamara idézett tanulmányában azt írja, hogy 24 iparilag fejlett ország adatait tojásfogyasztás szempontjából elemezve az derül ki, hogy a tojásfogyasztás védőfaktor a szív és érrendszeri betegségekkel szemben.

Koleszterin és érelmeszesedés

Na jó, rendben, mondhatja egy koleszterinhívő, ezek szerint a táplálkozás nem befolyásolja számottevően a vér koleszterinszintjét (lásd. előző rész). Bár ez a „diet-heart” hipotézis lényege, úgyhogy innentől mondhatni, nincs miről beszélni, de azért udvariasságból nézzük, mi a helyzet a szervezetünkben termelődő kb. napi 1000 mg koleszterinnel. Vajon miért oly veszélyes ránk, ha már egyszer a természet így alkotott meg minket? Vegyük tehát szemügyre a "diet-heart" hipotézis kiherélt változatát, s nézzük meg a magas koleszterinszint okoz-e érelmeszesedést, szívbetegséget, infarktust, miegyebet. Ez ugye jó kérdés, fontos kérdés. Ez egy egymilliárdos kérdés egy gyógyszergyári főrészvényesnek. Mert ha igen, akkor lehet nyomatni a koleszterinszint csökkentőket, amik mostanság az antidepresszánsok mellett a gyógyszeripar slágerei. Na és ha nem? Akkor viszont intézkedni kell. És intézkedtek is, az eredmény a 30 éve tartó butítás. Mert az orvoslásnak és a gyógyszercégeknek nem az az üzlet, ha mi elkezdünk diétázni.
Két kutató 1936-ban azt a meglepő felfedezést tette erőszakos halált halt személyek vizsgálatával, hogy az érelmeszesedés mértéke semmilyen kapcsolatban nem állt vérük koleszterinszintjével. Egy kutatócsoport 1963-ban ugyanezt közölte 800 háborús veterán 10 éves követése alapján. Az érelmeszesedés mértéke semmilyen kapcsolatban nem állt a vér koleszterinszintjével. Az alacsony koleszterinszintűek közt ugyanolyan gyakori volt az elmeszesedett, beszűkült artéria, mint a magas koleszterinszintűek közt. Az eredményt különböző országok kutatói rendre megismételték.
Összehasonlító vizsgálatokban a japán és amerikai emberek erei ugyanannyira voltak elmeszesedve, pedig a japánok jóval kevesebb koleszterint fogyasztanak.
2003-ban jelent meg Harvey S.Hecht és Harman S. Mitchell sokakat megdöbbentő vizsgálata arról, hogy a drasztikusan lecsökkentett „rossz” koleszterinszint (LDL) ellenére a vizsgálati személyek erei ugyanolyan mértékben meszesedtek tovább, mint a koleszterincsökkentő sztatint nem kapó csoportban. A szerzők végkövetkeztetése: „rossz” koleszterin szint csökkentése nem befolyásolja az ereken képződő lerakódások mértékét.
A híres Framingham vizsgálatban, ami a koleszterinhívők bibliájában az egyik csoda, az elhunytak koleszterinszintje mindössze 6%-ban magyarázta az érelmeszesedés mértékét. Hát engem speciel jobban érdekelne, mi lehet az a többi 94% tényező? Valószínűleg inkább abba halunk bele, nem a 6%-ba. Nem tűnik balga dolognak milliárdokat költeni erre a 6% tényezőre, és ismeretlenségben hagyni a maradék 94%-ot?

Koleszterin és szívhalál

Kezdjük ott, hogy mint Lawrence Broxneyer 2004-es tanulmányában idézi, az Amerikában regisztrált infarktusok felében a koleszterinszint normális. Vagyis alacsony koleszterinszinttel pontosan ugyanannyi az infarktus veszélye, mint magas koleszterinszinttel. Már ez azt sugallja, hogy szívhalálozás szempontjából teljesen mindegy a koleszterinszint. John P. DiMarco és David E. Haines 1990-es tanulmányában rámutattak, hogy koszorúér elzáródást a szívhalálban elhunytak harmadánál lehetett csak kimutatni. Ez azt jelenti, hogy a hirtelen szívhalálban meghaltak jó részénél nem a beszűkült koronáriaerek, hanem a stressz okozta ritmuszavar a halál oka. Szegény koleszterin, mint látjuk, főszereplőből lassan epizódszereplővé vedlik át. Persze nem ő tehet róla, ezt a szerepet ráerőltették.
Az említett „Hét ország” vizsgálatban mérték ám a koleszterinszintet is. Kelet és Nyugat Finnországban a koleszterinszint lényegében azonos volt, Kelet-Finnországban mégis két és félszer több volt szívbetegség. Krétán és Korfun szintén azonos volt a koleszterinszint, Korfun mégis 16-szor gyakoribb volt a szívbetegség.
A Framingham vizsgálatban 47 év fölött a vér koleszterinszintje már nem bizonyult kockázati faktornak a szívhalálozás szempontjából, ami azért meglepő, mert éppen ez az a kor, amikortól az emberek tartani kezdenek a szívhaláltól. Mi több, az egész vizsgálati mintát egybevéve pontosan az ellenkező jött ki annak, amit vártak: az alacsonyabb koleszterinszint fokozottabb kockázatot jelentett a szíveredetű és a bármilyen egyéb halálozás szempontjából. Az emberben felmerül az a hagymázas gondolat, hogy a koleszterin netán védőfaktor lenne?
Dmitri B. Shestov és munkatársai 1993-as tanulmányukban 6431 orosz férfi 12 éves követésének eredményeit elemezték, és arra következtettek, hogy az alacsony koleszterinszint fokozott kockázatot jelent a szívhalál szempontjából. Gondolhatnánk, na persze Szibériában talán fordítva tartották a műszert, azért jött ki ez a furcsa eredmény.
Csakhogy Ravnskov 2002-es összefoglalója szerint majd minden nagy vizsgálatban az jött ki, hogy a szívinfarktus szempontjából a legkritikusabb idősebb életkorban a magas koleszterinszint nemhogy fokozná a szívhalál kockázatát, hanem ellenkezőleg, védőfaktornak bizonyult. Magasabb koleszterinszint – hosszabb élet? Az amerikai Geriátriai Társaság lapjában Nicole Schupf és munkatársai 2005-ben tanulmányt közöltek, miszerint az alacsony koleszterinszintű idősek kétszer valószínűbben halnak meg valamilyen betegségben, mint a magas koleszterinszintűek. Az "eldugult lefolyócső" hipotézis tehát csődöt mondott, ezt minden háziasszony beláthatja, aki már viaskodott a fellázadt mosogatószifonjával. Ha tényleg a koleszterin dugítaná el az ereket, akkor ez az életkorral egyre rosszabbá válna.
Nők esetében pedig még gyászosabban leszerepelt a koleszterin hipotézis, mert nők esetén semmilyen életkorban nem mutatnak a vizsgálatok fokozott kockázatot.
Ezeket a tényeket kissé nehézkes az amúgyis ezerszer toldozott-foldozott koleszterin hipotézisbe beépíteni.
A koleszterin hipotézisre a végső csapást azonban az örökletesen magas koleszterinben tobzódok, a familiáris hiperkoleszterolémiások mérték. Ők ugye a hipotézis szerint már születésükkor halálra vannak ítélve. Kezdetben így is tűnt, ugyanis a kutatók „látóterébe” értelemszerűen azok kerültek, akiknek hiperkoleszterolémiája volt és a családjukban hullottak az emberek a szívbetegségtől, mint a legyek. 2001-es tanulmányuk szerint Eric Sijbrands és munkatársai azonban találtak három olyan személyt, akiknél bizonyítható volt a genetikai terheltség, és a dán anyakönyvi nyilvántartásnak köszönhetően évszázadokra visszamenően fel tudtak kutatni 412 rokont. Az elemzésből az a megdöbbentő következtetést vonták le, hogy a 19 században és a 20. század elején élt rokonok teljesen normális élethosszat éltek meg, sőt a 19. században az átlagosnál hosszabb életet éltek. 1915 után azonban a halálozási arány rohamosan nőni kezdett, s a csúcsát 1935 és 1964 közt érte el. Különös párhuzam, hogy Angliában és az USA-ban szintén ez idő alatt ugrott meg tízszeresére a szívhalálozás. Tanulság: nem a magas koleszterin öl, hanem valami más. Ez a valami más legvalószínűbben az életstílus, a stressz, a hajszoltság.

A koleszterinszint csökkentőkről

Gondolom nem kelt riadalmat ezek után az az tény, hogy a koleszterinszint csökkentő gyógyszerek hiába csökkentik a koleszterinszintet, ez nincs sok hatással a szív és agyi eredetű halálozásra. A legújabb és talán a legveszélyesebb koleszterinszint csökkentő "család" a sztatinok; ennek egyik változatát a Baycolt, több tucat haláleset után kivonták a forgalomból.
A sztatinok előtti, de manapság is forgalomban lévő koleszterinszint-csökkentők összesen 110 000 embert felölelő 40 vizsgálatának elemzése azt mutatja, hogy semmilyen mértékben nem javította a szív és érrendszeri halálozást, bár a koleszterinszintet csökkentették. Végülis ez a dolguk. A sztatinokkal kicsit más a helyzet. Bár az idős férfiak és a nők bármely életkort nézve is, fikarcnyit sem profitáltak a kezelésből, a középkorú férfiaknál némi csökkenés mutatkozott a szívhalálozás tekintetében. Ennek oka nem világos, de az eddigiek alapján is biztosan nem a koleszterinszint csökkenésből fakad a csekély védőhatás. De mekkora is ez a védőhatás? Az ALLHAT vizsgálatban 10 000 emberen nyolc év alatt semmi védőhatást nem találtak. A CARE vizsgálatban 5 év alatt a sztatin csoportban 5.7% halt meg infarktusban, míg a placebocsoportban 4.6%. A különbség 1.1%. Ezért a különbségért 2081 ember 5 éven át szedte a sztatint. A WOSCOP vizsgálatban a két csoport közti különbség 0.6%, ezért 3302 ember szedett sztatint 5 éven át. Egy ember kezelése egy éven át 40 000 és 200 000 dollár közt mozog. A WOSCOP vizsgálatnak csak a gyógyszerköltsége 3.3 milliárd dollárba került. Amerikában legalább 10-20 millió ember szedi a sztatinokat élete végéig! Ki meri valaki számolni, mekkora piac ez évente? Az AstraZeneca gyógyszercég a Crestor forgalomba hozatalára 1 milliárd dolláros kampányt indított, biztos meg fogja érni neki. Na persze az emberi élet felbecsülhetetlen. Éppen ezért kell vastag betűkkel írnunk, hogy míg a szívhalálozás a sztatinvizsgálatokban igen csekély mértékben, de csökkent, ugyanakkor az összhalálozás a sztatincsoportbannem változott, vagyis a gyógyszer mellékhatásai miatt legalább ugyanannyian haltak meg "ráadásként" pl. rákban, mint ahányat megmentett a gyógyszer. Ráadásul az öt éves vizsgálatok alatt nem tud kiderülni a 10-20 éves szedés kockázata.

Kérdezzük meg talán orvosunkat, gyógyszerészünket?

Fölösleges. Ők csak ugyanazt ismételgetik, amit nekik is mondanak. Ők csak eszközök, visszamondják a reklámszlogeneket.
Nagy tanulság, mint a só-mitosz esetén is láttuk, hogy ne higgyünk el kritikátlanul mindent. Nehéz persze szembeszállni a betegségiparral, amely mindentudó nagyhatalommá nőtte ki magát, és maga mögött tudhatja az orvostársadalmat és a minden lében kanál médiát. A koleszterin-mítosz elterjesztésében nagy szerepe volt a szabad amerikai sajtónak, amely címoldalon hozta a gyilkos koleszterinről a híreket, nem tudván, hogy épp most áll be a gyógyszeripar szekértolójának. A tudóstársadalom felelősségét majd egy későbbi kor tudománytörténete fogja igen súlyosan megítélni. A koleszterin-mítosz cáfolata ugyanis minden kutató számára elérhető, csak éppen a negatív, cáfoló eredményeket senki nem idézi. A világhírű orvosi lapban, a Journal of American Medical Association-ben jelent meg 1985-ben Miettinen és munkatársai vizsgálata, amely cáfolta a "diet-heart" hipotézist. Egy évvel korábban jelent meg a Lipid Kutatási Klinikák első eredménye, amely némi bűvészkedéssel a "diet-heart" hipotézis mellett felvonultatható volt. Miettinen-ék tanulmányát a megjelenést követő négy év alatt 15-en idézték, a Lipid Kutatási Klinikák vizsgálatot 612-en! Csak mert mindenki a jobban fizető koleszterin-üzlethez csatlakozott. A tudományban nincs "jó" és "rossz" eredmény, csak a gyógyszeripar és a koleszterin-kampányból hasznot húzók számára van ilyen különbség. A tudományban egy cáfolat többet mond, mint száz igazolás. Pláne, ha emberéletekről van szó.
2004-ben Amerikában óriási patália volt, mert a nemzeti koleszterinszint program irányelveit meghatározó bizottság leszállította az addig érvényben lévő "normális" koleszterinszintet, ezzel további 7 millió amerikait ítélve arra, hogy sztatinokat kell szednie, ha élni akar. Hamarosan kiderült azonban, hogy a bizottság 9 szakértőjéből nyolc anyagilag olyan gyógyszergyáraknak van elkötelezve, akik sztatinokat gyártanak. Miközben már a gyerekeknél is fontolóra veszik –jobb megelőzni a bajt alapon- a koleszterinszint akár gyógyszeres csökkentését is, senki nem tudja, hogy bárki által hozzáférhető adatok igazolják, a csecsemő és gyermekhalandóság annál nagyobb, minél alacsonyabb a gyerekek koleszterinszintje. Azt se kötik senki orrára, hogy időskorban nem rizikó, hanem védőfaktor a koleszterin, és aki időskorban csökkenti a koleszterinszintjét, kétszer valószínűbben hal meg a magasabb koleszterinszintűekhez képest. És arról vajon ki hallott, hogy a sztatinokat szedő nők körében a súlyos születési rendellenességek aránya 50%-os? És arról hallott valaki is, hogy a sztatinok fokozzák a rák, az izomdegeneráció, vagy a májdegeneráció kockázatát? Hogy izomsejtszétesést okozhatnak, ami halálos betegség? Hogy gátolják a Q10 termelődését, ami szívizom gyengeséghez és szívleálláshoz vezethet. Hogy csökkentik az immunrendszer működését?
Na de hagyjuk a sipákolást. Épp elég az, hogy sok százmillió ember fosztja meg magát naponta a normális táplálkozástól egy téveseszme nevében, és sok tízmillió ember teszi kockára egészségét a koleszterinszint-csökkentők szedésével. A veszteségek mind anyagilag, mind egészségben, horribilisek. És akkor még nem beszéltünk az én húsz éven át kidobott tojássárgáimról! De ennek vége!

Koleszterinmítosz hogyan vezeti orránál fogva a világot a koleszterin biznisz Szendi Gábor tanulmánya
Szendi Gábor:
Megélhetési tudomány?

Felkért hozzászólás Az Egyesület a Felsőoktatásért és Kutatásért (EFOK) egész napos a „A tudomány önmagáról” című konferenciáján. 2006. november 17. 10-18 óra, MTA

Bevezető

A megélhetési tudomány nem csupán etikai probléma, hanem a tudomány integritását és alapvető céljait megkérdőjelező folyamatok kiinduló feltétele, ezért kell róla beszélnünk.

A régi korokban, amíg a tudomány még nem intézményesült, tudománnyal azok foglalkoztak, akik anyagilag függetlenek voltak, vagy találtak megfelelő mecénásokat. A tudomány nem volt független, de a klasszikus tudomány alapértékei közé tartozott a tudományos igazság érdekektől való függetlenítése, az eredmények közkincsként való kezelése. A klasszikus tudomány ideáltipikus hősei az önfeláldozó, a tudományért élő kutatók, mint a Curie házaspár, Kőrösi Csoma, az önmagát Helicobacter pylorival megfertőző Barry Marshall.

Persze a tudományban mindig fontos volt a hírnév és a dicsőség, a társadalom és a tudósközösség elismerése. A személyes sikervágy és hiúság vezetett a XIX. században és a XX. század első felében tudományos csalásokhoz. Kevéssé ismert, hogy Sigmund Freud pályáját végigkísérte az adathamisítás és tudatos megtévesztés. Ismertebb csalás volt Sir Cyril Burt-é, aki az intelligencia öröklékenységét bizonyítandó, ikervizsgálatokat, sőt munkatársakat talált ki, és Charles Dawsont is vagy ötven évig, vagyis a piltdowni lelet lelepleződéséig, glória övezte az evolúció „hiányzó láncszemének” megtalálásáért. Sok ilyen csalásra derül fény nap mint nap, az ilyen csalások azonban mindig egyediek és elszigeteltek maradnak, alapjaiban nem rendítik meg a tudomány egészét, mert elszigeteltek.

A finanszírozási rendszer hatása az akadémikus tudományra

Tudomásul kell vennünk azonban, hogy ma a tudomány foglalkozás és megélhetés, vagyis kialakult a megélhetési tudomány. A megélhetési tudomány persze önmagában nem tűnik nagy veszélynek, inkább csak a minőség rovására megy. Ám ha a kutatónak az állása, a fizetése, életének szubjektív sikeressége elnyert pályázatainak számától és összegétől, cikkeinek számától, idézettségétől, impakt faktorától függ, akkor millió és millió kutató juthat egy nap arra a következtetésre, hogy megéri csalni, hisz a lebukás veszélye minimális, és a szankciók nevetségesek. Itt tehát már nem egyszerűen a becsvágy idézi elő a veszélyt, hanem a kenyérharc. A tudományos értékek könnyen devalválódnak, ha létkérdésekkel kerülnek összeütközésbe.

Martinson és mtsi. (2005) kb. 3500 kutatón végzett vizsgálata szerint a kutatók harmada követ el bevallottan olyan tudatos csalást, amely a tudomány szabályai szerint megengedhetetlen. Ilyenek a plagizálások, adathamisítások, ellentmondó adatok elhallgatása, stb. Az arány valószínűleg a bevallottnál rosszabb. A szerzők 2006-os tanulmányukban kimutatták, hogy a csalások akkor a legvalószínűbbek, ha a kutató úgy véli, kutatói mivoltában igazságtalanságok érik, s ez jogosítja fel, arra, hogy vélt hátrányait csalással korrigálja. Elég tehát, ha valaki többre érdemesnek tartja magát, vagy a másik sikerét érzi méltánytalannak. A csalás nagy jutalmat jelent csekély kockázattal, írja Fenning (2004), és igazából az a meglepő- folytatja-, hogy mégis sokan lemondanak le az olcsó siker lehetőségéről. Az eredmények és a siker utáni hajsza eredményez aztán olyan eseteket, mint Jon Sudb? története (Marris, 2006), aki nem létező adatbázis elemzése alapján következtetet arra, hogy egy gyulladáscsökkentő szer véd a szájrák ellen. A történet hasonló Woo Suk Hwang-éhoz, ahol meg nem létező klónról számolt be (Nature ed., 2006). Eric Poehlamn 10 éves csalássorozatával több millió dollárnyi kutatási támogatást gyűjtött be (ORI, 2005).

Ám az ilyen csalások, ha mégoly kiterjedtek is, inkább csak a tudomány szennyezettségének tekinthetők, s a tudomány fő sodrát nem veszélyeztetik. Sok tudományág eleve annyira röghöz kötött és egzakt, hogy a csalások igen gyorsan lelepleződnek.

A megélhetési tudomány kialakulása, vagyis a tudományt foglalkozásként űzök milliók potenciális veszélyessége azonban az ipari tudomány megjelenésével vált kézzelfoghatóvá. Egy szabad világban, amikor mindenkinek szabadságában állna etikusan élni, az ember mindig az anyagi egzisztenciáján keresztül csábítható a legjobban.

Az ipari tudomány megjelenése az orvostudományban

Az elmúlt 30 évben drámai változások zajlottak le a kutatásfinanszírozásban, a magántőke egyre inkább átveszi az orvostudományi és farmakológiai kutatás irányítását.

Így mára a klasszikus tudományt felváltja egy profitorientált, irányított kutatás, amelyben a kutatási eredmények nem nyilvánosak, a kutató nem rendelkezik a megszerzett tudás felett, mert az a megrendelő tulajdona. Ő fizetett érte, tehát az övé. A tudás többé nem egyetemes. A megrendelő dönt afelett, hogy létezik-e egy tudományos tény, vagy sem, alkalmazza-e vagy sem, legyen az bármenyire közérdekű is. A tudományos kutatást egyedül a profit logikájának rendelik alá, nem az emberiség érdekeinek. Ha választani kell, a profit érdeke szerint döntenek. Ha a megrendelőnek nem áll érdekében, a kutatási eredményt eltitkolja, meghamisítja, ill. eleve hamisított eredményeket rendel meg bérelt kutatóitól. Röviden, a tudomány tulajdonná és olykor a legfőbb profittényező válik. A kutatást finanszírozó cégek szinte 100%-ban megtiltják, hogy a kutatók a nyersadatokhoz hozzáférjenek, hogy engedély nélkül publikálhassanak, és kikötik a cég cenzúrázási jogát (Greider, 2003).



Klasszikus tudomány


Ipari (tulajdonosi) tudomány

Közösségi: a tudományos nyilvános tudás köztudás


Egyéni, a tulajdonos rendelkezik vele

Egyetemes: a tudományos fejlemények objektívek és személytelenek.


Partikuláris, helyi, bizalmas

Érdekmentesség: A tudományos tények függetlenek az érdekektől


Csak az érdekek határozzák meg a tudományos tényeket

Kétkedés: a tudományos állításokat nyílt vizsgálatnak kell alávetni, amely nyilvános igazolási folyamatban zajlik.


A vitát elfojtják, a kétkedés káros, megkövetelt a lojalitás és a kételymentesség

(Bánfalvi, 2006)

Az ipari tudomány bizonyos vonásaiban kísértetiesen hasonlít a totális diktatúrák tudományára, ahol megszűnik a tudományos igazság, s helyébe a diktatúra ideológiája által diktált tételek kerülnek.

Az ipari tudomány a tudomány hagyományos fórumait (szaklapok, konferenciák) marketing eszköznek tekinti, és azzá is alakítja. A tudományos információ árureklámmá alakul. A tudományos vitát felváltja a negligálás, vagy a lejáratás, s ha kétely merül fel, még intenzívebb propagandával nyomja el azt. A tudományos propaganda tudományosnak álcázott cikkek, tanulmányok, vizsgálatok formájában ölt testet.

A szakfolyóiratokban megjelenő publikációk kb. 10-16%-a nem a feltüntetett szerzők munkája, hanem reklámcégek által írott cikk, kutatási beszámoló, review (Flanagin és mtsi., 1998). Ez alulról közelítő becslés. A Zoloft kapcsán derült fény arra, hogy a 1998-2000 közt publikált 100 cikk felét reklámcég írta, s e cikkeket hatszor gyakrabban idézték, mint a valódi szerzők által írottakat (Healy és Cattell, 2003). Healy úgy becsüli, hogy a terápiás javaslatokat is megfogalmazó cikkek felét szellemírókkal íratják (Healy, 2004). A gabapentin off-label forgalmát nyolc év alatt 30-szorosra lehetett felfuttatni szellemírásokkal, melyek nem létező pozitív hatásokról szóltak. A cég a forgalomnövelés érdekében 300 000 dollárért íratott egy epilepsziakönyvet (Elliott, 2004). A Fen-Phen fogyasztó szer felfuttatására a Wyeth 10 darab, egyenként 20 000 dollárba kerülő cikket íratott az Excerpta Medica reklámcéggel, amely az Elsevier kiadó lapjaiban kívánta megjelentetni a hamisítványokat, mivel az Excerpta két szaklapot is menedzselt a kiadónál. A publikálásra csak azért nem került sor, mert időközben a 45 000 ismertté vált szívbillentyű betegséget és a több ezerre becsült halálesetet okozó szert betiltották (Elliott, 2004). A szellemírásokkal foglalkozó cégek 2006-ban kb. 500 millió dolláros piacot jelentenek. Egy cikk tarifája kb. 10 000 dollár.

Az antidepresszánsok kapcsán nagy irodalma van annak, hogy ezek a szerek hatástalanok (Szendi, 2005). Az ipari tudomány ezt nem cáfolja, nem vitatja, hanem dömpingszerűen gyártja a tudományosan értéktelen vizsgálatokat, amelyeket aztán reviewkban lehet összefoglalni, könyvekben lehet idézni.

A csalások rendszerszintűvé válnak

A csalások rendszerszintűvé és szisztematikussá váltak. Jól tudjuk, hogy a tőke, érdekei képviseletéért beépül a társadalmi döntéshozás minden szintjébe. Egy-egy napvilágra került eset elemzése jól megvilágítja ezt.

Vegyük pl. a Björk-Shiley mesterséges szívbillentyű esetét.

A bevezetés előtt végzett klinikai próbákban katasztrófálisnak bizonyult a protézis, az FDA mégis engedélyezte. Amikor a forgalom során igen hamar halálesetek történtek, a protézist nem vonták vissza. Az FDA engedélyezte, hogy forgalomban lévő szerkezeten módosításokat hajtsanak végre, miközben nem tudták, mi volt a halálesetek oka. A sok évtized alatt igen sok emberbe került beültetésre, és most több klinika úgy döntött, jobb kicserélni egy másik típusra, megelőzve vele a beteg halálát. A billentyűcserébe magába is sokan belehalhatnak (Blackstone, 2005). A billentyű protézis a mai napig forgalomban van.

A Fen-Phen (Pondimin és Redux) fogyasztótablettát 1996-ban törzskönyvezték, annak ellenére, hogy szedése az életveszélyes elsődleges tüdő hipertenzió kockázatával járt. 1997-ben a szert visszavonták, addigra 7 millió amerikai szedte, és 45 000 bizonyított esetben mutatták ki a szívbillentyű működészavarát. A valóságban ez a szám nagyságrenddel nagyobb, mert a szert szedők 30%-nál, vagyis kb. 2 millió embernél léptek fel billentyűműködési zavarok. A szer szedése következtében bekövetkezett halálesetek számát több ezerre becsülik. A Fen-Phen ügyben a legelképesztőbb az, hogy a szer klinikai próbáiban a placebóhoz képest a szer szedésével mindössze 3%-kal nagyobb súlycsökkenést lehetett elérni (Elliott, 2004).

A leghátborzongatóbb azonban a Vioxx ügy:

1999-ben vezették be óriási csinnadrattával, 2004-ben visszavonták a piacról, Amerika történetének legnagyobb gyógyszerbiztonsági katasztrófája minősítést kapta. 155 000 ember kapott infarktust vagy sztrókot a fájdalomcsillapító szedésétől, és 50 000 meg is haltak ebbe. A gyártó cég már a piaci bevezetés előtt tisztában volt azzal, hogy a szer ötszörösére fokozza az infarktuskockázatot (Szendi, 2005). A cég most azon dolgozik, hogy ismét visszatérhessen vele a piacra.

Az ilyen esetek kirívó példáknak tűnnek, holott gyakoriak, a rendszer működéséből fakadóak, és azt illusztrálják, hogy egyedül a profit szempontja dönti el egy termék sorsát, nem a hasznossága és biztonsága. A cél: minél előbb a piacra lépni, s mire kiderül, hogy a termék értéktelen, vagy veszélyes, már busásan megtérült a befektetés.

Ioannidis (2005a) kimutatta, hogy 1990 és 2003 közt publikált, 1000-nél többször idézett orvostudományi kutatásból 16%-ot megcáfoltak, 16%-ot túlzónak találtak, és 24%-ot nem vizsgáltak utána. Mindössze a vizsgálatok 44%-át voltak képesek megismételni.

Önmagában azonban azt gondolhatjuk, mindez szigorúbb ellenőrzéssel kivédhető a jövőben. Azonban felmerül a kérdés, ki ellenőrizzen, kinek a nevében, milyen tudományos tényekre alapozva indokolhatja meg döntését. Ha azt nevezzük tudományos ténynek, amit egy kutatás feltárt és bizonyított, akkor bajban vagyunk, ha nem dönthető el, mi a hamisított vizsgálat és mi a valóságos.

Az ipari tudomány kitermelt egy hatalmas méretű, rendkívül cinikus kutató réteget, amely már régen nem törődik a tudomány klasszikus értékeivel, személyes érvényesülésük érdekében csupán a megrendelő érdekeit tartják szem előtt.

Az elmúlt húsz évben kb. húsz gyógyszert kellett visszavonni a piacról, mert halálos mellékhatásokra derült fény. Az esetek többségében a cég kutatói vagy már piacra bocsátás előtt, vagy a piaci jelenlét alatt tudatában voltak a halálos veszélyeknek, és mindannyiszor az utolsó utáni pillanatig vitatták a visszavonás jogosságát. Ehhez asszisztál a gyógyszer-engedélyezési szisztéma. Az USA-ban pl. az FDA költségvetésének felét a gyógyszeripar állja, és a meghatározó döntéseket hozó bizottságokban 80%-ban olyan kutatók ülnek, akik a gyógyszeriparban anyagilag elkötelezettek. A kritikára a kormányzati szóvivők válasza: aki valamirevaló kutató, azt a gyógyszeripar már alkalmazta. Mikor David Graham, az FDA gyógyszerbiztonsági osztályának vezetője a Vioxx kapcsán a szenátusi meghallgatáson elmondta, hogy maga az FDA gátolja a veszélyes gyógyszerek visszavonását, és megnevezett több gyógyszert, amelyeknek a visszavonása indokolt volna, leváltották.

John P.A. Ioannidis (2005b) elemzése szerint a biomedikális területen közölt kutatási eredmények döntő többsége téves. Az ipari tudomány garmadával hoz létre olyan vizsgálatokat, amelyek nem felelnek meg a tudományosság kritériumának, s melyeknek egyedüli célja a propaganda, annak a látszatnak a keltése, hogy sok vizsgálat támaszt alá egy állítást.

Pl. az antidepresszánsok öngyilkosságot fokozó hatását igen sok elemzés bizonyítja. Az FDA előírta a fekete keretes figyelmeztetést minden antidepresszáns betegtájékoztatóján. Válaszként megindult az FDA „black box” rendeletének aláásása: az ipari tudomány rendre gyártja azokat a vizsgálatokat, melyekben azt bizonyítja, hogy ahol nő az SSRI fogyasztás ott csökken a szuicid ráta (Szendi, 2006). Mindenki pontosan tudja, hogy két folyamat korrelációja semmit nem mond az ok-okozati kapcsolatról. A tanulmányok a tudományosság minimális kritériumait sem merítik ki, ezeket mégis közlik, és a média tálalásában végül arra az állításra egyszerűsödik, hogy az antidepresszánsok védenek az öngyilkossággal szemben. Több vizsgálat igazolta viszont, hogy ha az SSRI-t szedőket vizsgálják személyre lebontva, 5-15-szörös szuicid kockázat mutatható ki ( Juurlink és mtsi., 2006;Olfson és mtsi., 2006 )

Ezeknek a hamisításoknak a közös jellemzője azonban, hogy tudjuk, hogy csalások. Létezik egy viszonylag objektív tudomány, amelynek fényében az ipari tudomány hamisított tényei hamisnak mutatkoznak, elvileg leleplezhetők. Ugyanakkor az is látható, hogy a csalás többé nem kivétel, hanem rendszerszintűvé vált, olyan dömpinggel állunk szemben, amit képtelenség kontrol alatt tartani.

Amikor a csalás paradigma szintűvé válik, már nem lehet leleplezni

De van egy másik, sokkal nagyobb veszély, amikor a tudományos csalás paradigmává emelkedik.

Az ipari tudomány klasszikus, érdekmentes tudománynak álcázza magát, anyagi függésbe hozza és manipulálja az akadémiai tudományt, amelynek képviselői az ipari tudomány eredményeit tiszta orvostudományi elméletként fogalmazzák meg. Az új paradigmák részeivé válnak a tudománynak, meghatározzák adott területen a kutatás irányát, alapjává válik a gyógyításnak, oktatják őket, népegészségügyi döntések, kezelési ajánlások születnek belőlük. Intenzív kutatások indulnak be a paradigma további alátámasztására, és éppen az elmélet paradigmatikus jellege miatt a kutatási eredményekben szelekció kezdődik: „jó” kutatás lesz az, amely igazolja az elméletet, és a cáfoló vizsgálatokat „sikertelen”-nek minősítik.

A véletlenül felfedezett antidepresszánsok és az antipszichotikumok története jól illusztrálja azt, hogyan határozta meg egy hatásosnak vélt gyógyszer karrierje az emberképünket, a betegségelméletet, vagy akár az agykutatás eredményeit.

Mivel az első triciklikus szereket a korai primitív klinikai próbákban hatásosnak találták, elméleteket alkottak, mi lehet a hatás titka. A versengő elméletek közül a máig nem igazolt szerotonin elmélet került ki győztesen, a schizofréniában pedig az ugyancsak gyenge lábakon álló dopamin elmélet. A feltételezett hatást magyarázó elméletek alapján kifejlesztettek egy új gyógyszercsaládot, az SSRI-okat, amelyek, mint később kiderült, nem egészen úgy működnek, ahogy azt tervezték. Rengeteg hatásvizsgálat történt, a szereket törzskönyvezték, százmilliárdos piacot teremtettek, s a biológiai pszichiátria tényként kezeli, hogy a depresszióban a szerotonerg rendszer zavara áll, és az antidepresszáns kezelés ezt helyreállítja (Szendi, 2005). Azonban szerotonerg zavart igen kevés depressziósban lehet kimutatni (van Praag és mtsi., 2004), a klinikai vizsgálatok fele kudarccal végződik (Szendi, 2005), ami tudományos értelemben cáfolja, hogy az SSRI-ok hatásosak volnának. Mivel azonban paradigmává vált, hogy a depresszió a szerotonerg rendszer zavara, és ezt SSRI-okkal lehet kezelni, minden ennek ellentmondó adat olyan sorsra jut, mint az anyagmegmaradás törvényét cáfoló jelenség jutna. Hit alapon elutasítják, ez a paradigmák igazi ereje.

Valójában nem tudjuk egzakt, biológiai mérésekkel definiálni, ki depressziós és ki nem az, tehát igazából teljes bizonytalanság áll fent a tekintetben, kik is azok, akiken a gyógyszereket kipróbálják, kiknek az agyát vizsgálják PET-el, vagy MRI-vel, és kikre érvényes az, amit megállapítanak (Bentall, 2004). Ha a vizsgálat tárgyát sem lehet definiálni, nincs tudományos vizsgálat.

A kraepelini pszichiátriai nosologiai rendszer a valóságban nem működik (Bentall, 2004), valójában már csak az tartja életben, hogy a biológiai pszichiátria a gyógyszerhatással próbálja definiálnia a betegségeket. Az antipszichotikumok, az antidepresszánsok és a szorongáscsökkentők dichotóm mentáliszavar osztályokra osztják le az embereket, holott számos vizsgálat igazolta, hogy ez a dichotóm felosztás nem igaz (Bentall, 2004). A depresszió, a bipoláris betegség, a szorongásos zavarok zanzásított piaci célcsoportok, nem pedig tudományos kategóriák.

A modern ipari tudomány paradigmateremtő tevékenységének a lényege, hogy egy nagy profitot hozó, később tévesnek bizonyult elméletet tovább támogat, egyre komplexebbé építi ki, s az újabb és újabb, az elmélet alátámasztására szolgáló kutatások eredményei egyre áthatolhatatlanabb szövetét alkotják a hamis paradigmának. 2004-ben független kormányzati bizottság javasolta, hogy az egészségesnek tekintett 130 mg/dl koleszterinszintet csökkentsék 100 mg/dl-re. Ez további hétmillió amerikait minősített magas koleszterinszintűvé (Szendi, 2005). Hamarosan kiderült, hogy a 9 tagú bizottság 8 tagja koleszterincsökkentőt gyártó cég által támogatott kutató. Most 2006-ban jelent meg egy review (Hayward és mtsi., 2006), amely áttekintve a vonatkozó szakirodalmat, semmilyen tudományos bizonyítékot nem talált arra, hogy ez a csökkentés tudományosan megalapozott volna.

A gyógyszeripar nemcsak gyógyszereket, hanem betegségelméleteket és betegségeket is gyárt. A gyógyszeripar tudománytorzító hatása mélyen behatol az orvostudománnyal érintkező egyéb tudományokba is. A hamis paradigmák számos további kutatást generálnak, melyek tovább hitelesítik a kiinduló tévedéseket.

Az ipari tudomány már nemcsak tudományhamisításra képes, de átalakítja magát a tudományosság fogalmát, magát a tudományt is. Amikor az ipari tudomány érdekeinek megfelelően maga a tudományos paradigma alakul át, akkor a hamisítás emelkedik törvénnyé, és ettől kezdve a hamisítást igazoló kutatások kapnak támogatást, s hamarosan kialakul a hamisítások szinte kikezdhetetlen és megcáfolhatatlan szövevénye.



Irodalom

* Bánfalvi A: Amikor a „kemény” tudomány felpuhul… LAM, 2006, 16(2):191-2.
* Bentall, RP: Madness explained. Penguin books, London, New York, 2004.
* Blackstone, EH: Could it happen again? The Bjork-Shiley convexo-concave heart valve story. Circulation, 2005 31;111(21):2717-9.
* Editorial:Standards for papers on cloning. Nature, 2006, 439:243.
* Elliott, C: Pharma goes to the laundry: public relations and the business of medical education. Hastings Center Report, 2004, 34(5): 18-23.
* Marris, E: Doctor admits Lancet study is fiction. Nature, 2006, 439:248-249
* Fenning, TM: Fraud offers big rewards for relatively little risk Nature 427, 393
* Flanagin, A; Carey, LA; Fontanarosa, PB; Phillips, SG; Pace, BP; Lundberg, GD; Rennie, D: Prevalence of articles with honorary authors and ghost authors in peer-reviewed medical journals. JAMA, 1998, 280:222-224.
* Greider, K.: The big fix. How the pharmaceutical industry rips off American consumer. PublicAffairs, New York, 2003.
* Healy, D; Cattell, D: The interface between authorship, industry and science in the domain of therapeutics. Br. J. Psychiatry, 2003, 182:22-7.
* Healy, DT: Transparency and trust: figure for ghost written articles was misquoted. BMJ. 2004, 329:1345.
* Ioannidis, JP: Why most published research findings are false. PLoS Med. 2005b, 2(8):e124.
* Ioannidis, JP: Contradicted and initially stronger effects in highly cited clinical research. JAMA. 2005a, 294(2):218-28.
* Juurlink, DN; Mamdani, MM; Kopp, A; Redelmeier, DA: The risk of suicide with selective serotonin reuptake inhibitors in the elderly. Am. J. Psychiatry, 2006, 163(5):813-21.
* Koreith, K: Medical writing market appreciation. The Centerwatch Monthly. 2004, 11:104.
* Martinson, BC; Anderson, MS; Crain, AL; de Vries R: Scientists' Perceptions of Organizational Justice and Self-Reported Misbehaviors. J. Empir. Res. Hum. Res. Ethics., 2006, 1(1):51-66.
* Martinson, BC; Anderson, MS; de Vries, R: Scientists behaving badly. Nature, 2005, 435(7043):737-8.
* Olfson, M; Marcus, SC; Shaffer, D: Antidepressant drug therapy and suicide in severely depressed children and adults: A case-control study. Arch. Gen. Psychiatry., 2006, 63(8):865-72.
* ORI: Office of Research Integrity, Annual Report 2005
* Hayward, RA; Hofer, TP; Vijan, S: Narrative review: lack of evidence for recommended low-density lipoprotein treatment targets: a solvable problem. Ann. Intern. Med., 2006, 145:520-530.
* Szendi G.: Buli, hanta, SSRI. Mozgó Világ, 2006, szept. 77-88.
* Szendi, G: Depresszióipar. 2005, Sík kiadó
* van Praag, HM; de Kloet, R; van Os, J: Stress, the brain and depression. Cambridge Univ. Press. 2004.
* White, C: Destruction of data prompts calls for Swedish agency to investigate research misconduct. BMJ, 2004, 329:72

Szendi Gábor Megélhetési tudomány
Szendi Gábor: Dátha

Megjelent: Internet Kalauz 2002 január 28-30 old.

Telente minden újság, magazin, egészségügyi website megpróbálja rendkívül felcsigázóban előadni ugyanazt az uncsi szöveget, ami már tavaly sem tudott érdekes lenni. Jól ismersz minket, ha azt gondolod, hogy itt ezért valami más jön.

Persze, ha ismeretlenül cseng a nátha szó füleidnek, mondjuk most érkeztél Pápua Új-Guineából, ahol eddig nevelkedtél, nem árt a másnak közhelyszámba menő infókat begyűjteni mondjuk a www.pro-patiente.hu-n, a www.hazipatika.hu-n, esetleg a szakszerű www.sote.hu/htsz/ribari.htm-en. Persze kaphatsz néhány hajmeresztő tanácsot is egy-két elszabadult természetgyógyásztól, akik kihasználva a náthás webpolgár védtelenségét, megpróbálják rutin tanácsaikat úgy elsütni, mintha az speciálisan a nátha leküzdésére volna kitalálva, pedig ezt mondják pikkelysömörre és szívbetegségre is. Mondjuk azt is megtudhatod, hogy a náthavírus a szemben egy napig is elvan, aztán lesunnyog a könycsatornán és meg vagy fertőzve. Ez ellen csak az véd, ha télen csukott szemmel közlekedsz, nem beszélsz és nem fogsz kezet senkivel. Tulajdonképpen jobb ha visszamész Pápua Új-Guineába.

Ha maradsz, ne hallgass a mamádra, hogy "megcsap a hideg", mert pl. az Északi sarkon a hajóforgalommal együtt megszűnik a nátha is a kutatóbázisokon. A tanácsadó website-okat olvasgatva azt gondolhatod, ha Julia Roberts náthásan szájon akar csókolni, bizony nemet kell mondjál neki. Pedig van rá esélyed, hogy nem kapnád el tőle a náthát. Mert a náthával kapcsolatban az igazán érdekes kérdés az, hogy "miért pont én" és "miért pont most".

A kérdést tisztázandó a British Common Cold Study (Angol Nátha Vizsgálat) keretében 420 személyt toboroztak össze, különféle személyiségteszteket és stresszkérdőíveket töltettek ki velük, majd ötféle náthavírus egyikével megfertőzték őket. Kiderült, hogy akik tartós stresszhatás alatt görnyedtek, vagy huzamosabb negatív emocionális állapotban szenvedtek, sokkal valószínűbben betegedtek meg. A Pittsburg Common Cold Study-ban, a kutatók újabb áldozataikat vizsgálva, az is kiderült, hogy nem akármilyen stressz fokozza a nátha-veszélyt. A tartós munkahelyi nehézségek, az állandósult családi konfliktusok, vagy a szoros érzelmi kapcsolatok zavara kb. négyszeresére fokozza a benáthásodás veszélyét. Ha a személyiségjellemzőket nézzük, a magányosabb emberek sokkal hajlamosabbak a náthára, ami ugye paradoxonnak tűnik, hiszen kevesebb emberrel találkoznak. Ennek okát más kutatások magyarázzák meg; az immunrendszer aktivitását ugyanis a szociális támogatottság rendkívül módon fokozza; akit "többen szeretnek", annak jobb az immunvédekezése is. A másik meglepő eredmény, hogy az introvertált, vagyis zárkózott, visszahúzódóbb személyek szintén sokkal gyakrabban és könnyebben lesznek náthásak, míg az extrovertáltak védettebbek a náthával szemben.

Talán Te is azt gondolod, hogy a náthavírus kifejezetten rosszindulatú lény, mivel mindig kivárja, amikor éppen vizsgáznod kell, vagy éppen előkerült a határidős korbács a munkahelyeden. A kérdés már régen a kutatás homlokterében van, s a mindig kéznél lévő szerencsétlen orvos-egyetemistákat már agyonvizsgálták vizsgaidőszakban és azon kívül, disszertációírás előtt, alatt, után. Meg fogsz lepődni, de ezek a szívderítő időszakok bizony alaposan megtépázzák az immunrendszert, és ha Te náthavírus lennél, szerintem Te is élnél az alkalommal. Úgyhogy nem szabad rájuk haragudni, ők csak végzik a dolgukat. De sajnos tudunk még rosszabbat is. Van az az aggodalmaskodó típus (belőlük lesznek pl. a "sálazós" nagymamák), aki napszámban aggódik mindenen. Egy földrengés után (amin ugye van mit aggódni) összehasonlították őket immunológiai szempontból a happykkel, s kiderült, hogy még hónapok múltán is nagyon silány képet mutattak.

De van egy jó hírünk is; ha a lelkinyavalyák rontják az esélyeinket a náthával vívott ádáz küzdelemben, akkor minden gyógyhatás fokozhatja erőinket. Egy vizsgálatban, pl. a kampuszon csellengő egyetemistákat rádumálták arra, hogy a diákcentrumban írják le életük legtraumatikusabb élményét, s akiknek ez elég kifejezőre sikeredett, azok immunrendszere hónapokra szárnyakat kapott. Egy másik csapat hónapokig azon buzgólkodott, hogy jegyzetelje, milyen napja volt, miközben rendszeresen nyálmintát vettek tőlük, mivel a nyálban van a nátha-csata első frontvonala, s ha már itt gyengék vagyunk, könnyen elbukunk. Kiderült, hogy az immunrendszer naprakészen követte a hangulati ingadozásokat, megalapozva azt a tapasztalatot, hogy percek alatt be lehet náthásodni, ha elég nagy pofont kapunk az Élettől. De fordítva is igaz; egy spanyol vizsgálatban azt is igazolták, hogy akik általában jókedvűek, azokat fele olyan gyakran lepi meg a náthavírus.

Szóval, ha eddig a garázdálkodó természetgyógyászokra hallgattál, és élőflórás Jakupcsek-joghurttal, nyirokmasszázzsal, hagymateával próbálkoztál, jobb, ha szembenézel a ténnyel: az immunrendszer olyan, mint egy barométer, híven jelzi, ha gáz van. És ha gáz van, akkor hiába a kamillás lemosás, a köpölyözés vagy a vitaminbomba.

Van még egy erős tévhit, amit el kell oszlatni, és ez a sporttal kapcsolatos. Sok mindenre jó a sport, az ember mutogathatja a muszklijait, lenézheti a nyamvadtakat és csökkentheti a szívbetegség kockázatát. De nátha ellen nem jó, sőt kifejezetten rossz. Élsportolókat vizsgálva kiderült, hogy ezek sokkal gyakrabban náthásak, mint az őket tévében néző nyápicok. Maratoni távfutóknál a napi edzésadaggal arányosan nőtt a nátha kockázata. Ennek egyébként pofonegyszerű a magyarázata: a sport komoly stressz. Szerinted van mégy egy élőlény a Földön, aki szórakozásból ötven kilométereket fut, vagy kétszáz kilókat emelget? Épeszű állat még a préda után is csak addig vágtázik, amíg értelme van. Nem így a teremtés koronája; ő megvadultan ugrál, rohan, vérbenforgó szemekkel tépi a másikat, eszét vesztve tempózik a vízben. Mi másra gondolna ősi viszonyokra programozott agyunk, mint hogy valami nagy veszély, élet-halál küzdelem folyik ott kint. Elnézve a győztes és vesztes sportolókat, végül is jó a megfigyelés. Azt, hogy mi közben ezt sportnak neveztük el, arra nincsen agyunk felkészítve.

Na ezek után, egyáltalában megelőzhető-e a nátha?

Ha szent ember vagy, és reggeltől estig meditálsz, természetesen igen. Ha csökkenteni tudod magad körül a stresszt, akkor is csökken a náthaveszély. Láthatod, hogy az immunrendszer állapota a kulcskérdés. A rendszeresen relaxálók (mielőtt félreérted, ez egyfajta izomlazító, pihentető gyakorlat) nyálában pl. sokkal magasabb az ellenanyagszint, mint a zaklatott életűekében. De vannak immunserkentő anyagok is, mondjuk nem feltétlen azok, amiket a gyógyászati reklámújságokban ajánlgatnak. Azok közös vonása, hogy erősítik az immunrendszert és csökkentik a koleszterinszintet, legyen az valami bogyó, tengeri állat kivonat, vagy titokzatos afrikai fa vakaréka.
Ha tudományosan igazolt álláspontot akarsz képviselni, akkor a következőket mondhatjuk:

A C-vitamin egyáltalán nem használ a nátha megelőzésében, ezt egy rakás jól tervezett vizsgálat igazolja. Viszont, ha már náthás vagy, napi legalább egy gramm C-vitamin szedése kb. 20%-al enyhíti a tüneteket és lerövidíti a nyavalyát.

Egy 2001-es angol vizsgálat viszont azt bizonyította be, hogy fokhagyma kapszula szedése harmadára csökkentette le a nátha kialakulásának esélyét, és ha mégis kialakult fertőzés, a betegség gyorsabban és enyhébb tünetekkel zajlott le.
A cink több vizsgálat szerint hatásos a tünetek csökkentésében. Egy vizsgálatban cinktartalmú, ill. hatóanyag nélküli cukorkát szopogattak náthás egyedek, és a cinkelt személyeknél a nátha 4.4 napig tartott, míg az üres cukorkát szopogatóknál 7.6 napig, ami nem rossz eredmény.
Az echinacea vagy kasvirág elterjedten használatos mind a nátha megelőzésére, mind kezelésére. Egy 16 vizsgálatot áttekintő analízis arra a következtetésre jutott, hogy az echinacea ártani nem árt, talán még használ is. A tudomány persze nagyon skrupulózus, a gyógynövénybolt tulajdonosok meg túlságosan derülátók, úgyhogy a pénztárcád fog dönteni. Hasonló a helyzet minden egyéb ötlettel (lásd. pl. www.pro-patiente.hu/pp/tegy/lap/0101/20-21.html), melyek tudományosan nem igazolódtak (még) be, de ettől pláne lehet gátlástalanul mindenfélét ajánlgatni, elég csak mélyértelműen azt mondani, hogy "népi", vagy "alternatív", de ha még "holisztikus" is, akkor már nincs helye a kétkedésnek. De tényleg, hol jár a tudomány? Már lassan az AIDS-nek is megvan az ellenszere, ezek a kis pofátlan náthavírusok meg itt kellemetlenkednek?

Az új csodaszer már megvan, tremacarmra névre hallgat és a télen leggyakrabban náthát okozó un. rhinovírusok sejtekhez kötödését gátolja. Az első vizsgálatok biztatóak, de ha utcai árus akarja rád sózni, az még biztosan hamisítvány!

Mit is mondhatnánk tehát búcsúzóul? Ha Julia Roberts náthásan mégiscsak szájon akarna csókolni, gondold végig, elég stresszmentes-e az életed, van-e nálad cinktartalmú cukorka, és szedsz-e rendszeresen fokhagyma kapszulát. Ha ez utóbbi is fentáll, nemcsak a náthát, de Julia csókját is kivédted.

(Ha Julia Roberts már nem oly vonzó, nem bánom, a szöveg jelentéktelen módosításának tekintem, ha másról fantáziálsz.)

http://www.tenyek-tevhitek.hu/tej.htm

A nátha Tények-tévhitek Szendi Gábor honlapja
Szendi Gábor
Szakmai önéletrajz

-1976-ban programozó matematikusi diplomát szereztem.
-1976-1979 közt programozó matematikusként dolgoztam.
-1980-1985 között dramaturg és forgatókönyvíró voltam a Társulás filmstúdióban. A stúdiót politikai okokból megszüntették, állásomból elbocsájtottak. írásaimból egy mozi (Higgyetek nekem!) és két TV film készült.
-1987-ben sikeresen felvételiztem az ELTE BTK pszichológia nappali szakára
-1992-ben elvégeztem a Pszichiátriai Klinika Pszichoszomatikus ambulanciája által szervezett Magatartásorvoslási kurzust
-1992-től részt vettem a Pszichiátriai Klinika Pszichoszomatikus Ambulanciájának munkájában, Dr. Kopp Mária irányításával
-1993-ban vörös diplomával elvégeztem az egyetemet. Szakdolgozatomat "Pánik és paroxizmus" címmel írtam, témavezetőm prof. Kopp Mária volt.
-1993-ban sikeresen megpályáztam az akkor alakuló SOTE Magatartástudományi Intézetben egy pszichológusi állást, jelenleg tudományos munkatárs beosztásban dolgozom.
Munkakörömhöz pszichoterápiás, oktatói és gyakorlati valamint elméleti kutatói munka tartozik.
Klinikusként szorongásos-depresszív megbetegedésekben szenvedőket kezelek. 2001 óta foglalkozom funkcionális meddőségben szenvedők pszichoterápiájával is.
Oktatói munkám részeként részt veszek az Orvosi Pszichológia tárgy oktatásában, továbbá kiképzőként működök az Intézet szervezésében folyó Családorvos-továbbképzésben is.
Fő gyakorlati kutatási területem a féltekei lateralitás, a mentális tevékenységek és jelenségek neurobiológiai meghatározottsága, a testi megbetegedésekben szerepet játszó pszichés tényezők pszichofiziológiai - immunológiai közvetítődése, a hipnózis pszichobiológiai folyamatai és a mentális megbetegedések és zavarok (különös tekintettel a szorongásos kórképekre) neurobiológiája. E tág kereteken belül konkrétan vizsgáltam a projektiv tesztek (Lüscher, Zulliger és Szondi) és a féltekei lateralitás kapcsolatát, a jobbféltekei fokozott aktiváció patogén szerepét asztma bronchialéban, és most tervezem a funkcionális meddőség hátterében álló pszicho-szocio-biológiai folyamatok vizsgalatát.
Elméleti kutatásaim szorosan kapcsolódnak a fenti területekhez. (lsd. Irodalomjegyzék.). Eddigi elméleti munkám szerencsés összefoglalásaként három fejezetet írhattam meg a Magatartástudományi Kézikönyv (Szerk. Dr. Buda Béla, Dr. Dr. Kopp Mária) számára. (Megjelent 2001 nyarán.)
-1993 szeptemberétől kezdődően két és fél évet jártam a VIKOTE pszichoterapeuta képzésre, ezirányú képzésemet átmenetileg felfüggesztettem
-1993-ban megkezdtem PhD tanulmányaimat az ELTE BTK "Kísérleti és Személyiséglélektani" doktori kurzusa keretében Dr. Bányai éva és Dr. Kulcsár Zsuzsanna irányításával
-1994 évben elvégeztem a hipnoterápiás képzést, azóta egyéni és terápiás munkámban a hipnózist használom
-1994-ben elvégeztem az Neurolingvisztikai Programozás (NLP) practitioner és master practitioner tanfolyamát, s jelenleg master practitioner képesítéssel rendelkezem.
-1997-ben sikeresen befejeztem PhD képzésemet.
-1997 május 25-31 közt meghívást kaptam Dr. Roland Straubhoz Weisenauba (Németország), hogy az Intézetünk képviseletében tanulmányozzam az ott folyó pszichofiziológiai vizsgálatok módszertanát.
-1997-ben első helyezést értem el az OTKA és az Élet és Tudomány közösen meghírdetett kutatásimertető cikkpályázatán
-1997-ben első helyezést értem el a SOTE Korányi Frigyes Fórum Orvostudományok Határterületei Poszter szekcióban.
-1998 áprilisában elnyertem a XIII. Országos Pszichológiai Vándorgyűlés "Legjobb PhD előadója" címet.
-1998 tavasza óta folyamatosan készítem és frissítem az intézeti honlapot.
-2002-2004 családterápiás képzettséget szereztem
-2000-2004 klinikai és mentálhigiénés szakpszichológus diploma megszerzése
-2004 decemberében a Mozgó Világ szerkesztőségének Nívó díját kaptam meg a Depresszióipar (2004 október) és "A Titanic süllyed, de a zenekar játszik tovább" (2004 december) írásaimért.
2004 decemberében megjelent "Antidepresszáns és placebo" című könyvem Buda Béla gondozásában az Országos Addiktológiai Intézet kiadásában
2005-ben Depresszióipar című tanulmányomat beválogatták az Év esszéi kötetbe
2005 őszén megjelent Depresszióipar című könyvem
Tudományos kiváncsiságomat népszerű tudományos cikkek írásában is kiélem; ami nem fér bele a szigorú értelemben vett tudományos munkámba, az magazin cikkek formájában jelenik meg.(lásd. a nem mindig legfrissebb irodalomjegyzékemet, valamint saját webszájtjaimat:
www.tenyek-tevhitek.hu,
www.antidepresszans.tenyek-tevhitek.hu és
www.pszichoterapia.tenyek-tevhitek.hu)


Könyvek, könyvfejezetek

* Szendi Gábor: A féltekei aszimmetriák jelentősége a migrén patomechanizmusában. in: Szendi G. (szerk): Migrén. Végeken kiadó, Budapest, 1997. 53-116. old.
* Szendi Gábor: A magatartás pszichobiológiai alapjai.in: Buda Béla, Kopp Mária (szerk): Magatartástudományok. Budapest, Medicina 2001.190-245. old
* Szendi Gábor:Pszichofiziológiai betegségek. in: Buda Béla, Kopp Mária (szerk): Magatartástudományok. Budapest, Medicina 2001. 733-757. old.
* Szendi Gábor: A humán pszichopatológiák pszichobiológiája in: Buda Béla, Kopp Mária (szerk): Magatartástudományok. Budapest, Medicina 2001.844-938. old.
* Szendi Gábor: Antidepresszáns és placebo. Budapest, Országos Addiktológiai Intézet 2004.
* Szendi Gábor: Nőgyógyászati pszichoszomatika. Kopp M.; Berghammer R.(szerk): Orvosi pszichológia. Medicina, Budapest, 2005. 437-447. old.
* Szendi Gábor: Az ulcus pszichoszomatikája. Kopp M.; Berghammer R.(szerk): Orvosi pszichológia. Medicina, Budapest, 2005. 422-427. old.
* Szendi Gábor: A hipnózis és az agyműködés. Kopp M.; Berghammer R.(szerk): Orvosi pszichológia. Medicina, Budapest, 2005. 62-67.old.
* Szendi Gábor: Neurolingvisztikus programozás. Kopp M.; Berghammer R.(szerk): Orvosi pszichológia. Medicina, Budapest, 2005. 531-533. old.
* Szendi Gábor: Depresszióipar. in: Molnár Krisztina (szerk.): Az Év esszéi 2005. Magyar Napló Budapest 2005.13-44 old.
* Szendi Gábor: Depresszióipar. Sík kiadó 2005. Utószó: Buda Béla
* Szendi Gábor: A frontális lebeny szerepe a somatoform zavarokban. In: Halász Péter (szerk): Frontális lebeny, mint a neurológia és a pszichiátria közös területe. Melinda Kiadó és Reklámügynökség 2006. 41-50. old.
* Szendi Gábor: Pszichoneuro-endokrinológia- onkopszichológiai vonatkozások. in: Riskó Ágnes, Horti József: Onkopszichológia a gyakorlatban. Medicina, budapest 2006.54-67.old.

Cikkek, konferencia poszterek



* Szendi Gábor: A Szondi teszt, mint lateralizált pszichikus funkciók neuropszichológiai modellje. Előadás Szondi Lipót születésének centenáriumán rendezett Tudományos ülésen. 1993.IV.14-17.
* Szendi Gábor: Pánikbetegség vizsgálata Szondi teszttel. Poszter a II. Semmelweis Tudományos Fórumon 1993. április 22-23.
* Szendi Gábor: A Szondi teszt, mint lateralizált pszichikus funkciók neuropszichológiai modellje. Végeken 1993 IV. évfolyam 4.sz.
* Szendi Gábor: Pánikbetegek vizsgálata Szondi teszttel 1994. április 6-9. MPSZ XI. Tudományos Nagygyűlése Debrecen
* Szendi Gábor-Szedmák Sándor: A Lüscher teszt és a hemiszferikus lateralitás 1994. április 28-29. III. Semmelweis Tudományos Fórum.
* Szendi Gábor: A Szondi teszt én-tengelye és a féltekei lateralitás. IV. Semmelweis Tudományos Fórum. 1995. május 15.
* Szendi Gábor (szerk.): Magatartástudományi Füzetek 2. szám. benne: dr. Hajnal ágnes: A rajzvizsgálat helye a pszichodiagnosztikában. A családrajz felhasználása gyermekelhelyezési perekben és Hermann Imre: A pszichoanalízis rövid foglalata. Végeken kiadó
* Szendi, Gábor; Kaszab, Zsuzsa; Kopp, Mária; Szántó, András: The relationship between severity of asthmatic patients' symptoms and their electrodermal response patterns. V. Semmelweis Tudományos Fórum. 1996. szeptember 26. Proceedings of the SOTE Scientific Forum at Budapest, Hungary, September 1996
* Szendi, G., Kaszab, Zs., Kopp, M. and Szánthó, A.:Asthma and hemispherity - the relationship between severity of asthmatic patients' symptoms and their electrodermal response patterns. Proceedings of the Korányi Frigyes Scientific Forum at Budapest, Hungary, April 1997, 84
* Szendi Gábor: A jobbféltekei dominancia patogén szerepe a bronchiális asztmában és egyéb atópiás betegségekben. Pszichoterápia 1997/4 251-270
* Szendi Gábor: Pszichoneurokardiológia: A féltekei specializáció kardiális vonatkozásai, különös tekintettel a hirtelen szívhalál, kardiofóbia és a kardiális pániktünetek kialakulásában. Pszichoterápia 1998, 7(2):85-113.
* Kaszab, Zs., Lázár, I., Szendi, G.,Szedmák, S., Lőke, J., Kopp, M.: Socialpsychoimmunological Model of Cancer. Proceedings of the Stress of Life, International Congress of Stress at Budapest, Hungary 1997 July 1-5. 129
* Szendi, Gábor; Szedmák, Sándor; Lénárd, Anna: Different symptom patterns in panic disorder. Semmelweis Tudományos Fórum 1997 szeptember Budapest
* ,Szendi, G.,; Kaszab, Zs.; Szedmák, S.; Kopp, M. ; Lénárd, A.: A shift in the balance of hemispheric activation in asthma bronchiale: role of the right hemisphere. Proceedings of the Second Central and East European Regional INTERASMA Congress 1997 aug.24-27. Budapest. Abstract published in Int. Rev. Allerg. and Clin. Immonology 1997;3(suppl.1.):41.
* Szendi, Gábor; Szedmák, Sándor; Lénárd, Anna: Different symptom patterns in panic disorder. STF 1997. nov.5-7.
* Szendi Gábor: A bőr a lélek tükre. élet és Tudomány 1997/51-52. 1643-1646. OTKA és ÉT kutatásismertető pályázatának I. helyezettje.
* Szendi Gábor, Szedmák Sándor, Kopp Mária: A pánik altípusai. Poszter a Magyar Pszichiátriai Társaság IV. Nemzeti Kongresszusán. 1998. jan. 28 -31. 234.old.
* Szendi Gábor; Kaszab Zsuzsa; Lénárd Anna; Szedmák Sándor: A jobbféltekei dominancia feltételezhető szerepe a bronchiális asztma kialakulásában és fennállásában. XIII. Országos Pszichológiai Nagygyűlés.1988. ápr. 15-18. 85. old. Legjobb Phd előadó díja.
* Szendi Gábor-Szedmák Sándor: A pánik altípusainak elkülönítése. Korányi Frigyes Tudományos Fórum 1998. ápr. 23-24.
* Szendi Gábor; Kaszab Zsuzsa; Szedmák Sándor; Lukács Judit; Lénárd Anna: A fokozott jobbféltekei aktivációs dominancia szerepe az asthma bronchialeban. Orvosi Hetilap,1998, 139(27):1633-1637
* Rigó Péter, Szendi Gábor: Féltekei aktivációs mintázat insomniában. Magyar Alvásdiagnosztikai és Terápiás Társaság I. Konferenciája. 1998. dec. 11. Poszter
* Szendi Gábor; Lajtai László; Szedmák Sándor; Kopp Mária: A pánik altípusai Magyar Pszichiátriai Kongresszus Debrecen 1999. jan. 28-31. Poszter
* Rigo Péter, Szendi Gábor: The dynamic changes of brain activation dominance in insomniacs and controls during sleep. Poster. Third International Congress of the World Federation of Sleep Research Societies. Dresden, Oct. 5-9, 1999
* Szendi Gábor: A jobbfélteke szerepe a pszichoszomatikus megbetegedésekben. I. Magatartástudományi Napok 2000 május 26-27
* Szendi Gábor: Pánikbetegség: mítosz és valóság. Élet és tudomány. 2000/55(13): 390-392.
* Szendi Gábor: Három, immunológiai kórképnek diagnosztizált eset pszichoterápiája. Pszichoterápia. 2000 június 9(3): 218-230.
* Szendi Gábor: Az asztma és az agy. Élet és Tudomány. 2000.okt. 55(43):1356-1358
* Szendi Gábor: Pánikbetegség: a probléma még nincs megoldva. Praxis. A háziorvoslás elmélete és gyakorlata. 2000.október. 9(10):13-17.
* Szendi Gábor: A bronchiális asthma és a jobbféltekei dominancia. A Magyar Pszichiátriai Társaság IX. Vándorgyűlése. 2001 jan. 24-27 Miskolc. pp. 246.
* Szendi Gábor: A meddőség pszichoszomatikája. Élet és Tudomány, 2001 56(6):172-174.
* Szendi Gábor: Meddőségterápia. Élet és Tudomány, 2001 56(7):198-199.
* Szendi Gábor: Ön pánikbeteg - van pénze? Internet Kalauz 2001 június 42-44.old.
* Szendi Gábor: Külföldön jobb gátlásosnak lenni. Internet Kalauz 2001 július-augusztus 44-46.old.
* Szendi Gábor: A rák és a lélek. Élet és Tudomány aug. 56(31): 972-975.
* Szendi Gábor: A tanulás mint a szorongás legfejlettebb formája. Internet Kalauz 2001 szeptember 44-46.old.
* Szendi Gábor:Állj közénk, legyél Te is depressziós! Avagy a nagy összeesküvés. Internet Kalauz 2001 október 47-49.old.
* Szendi Gábor: Elvárások és feltevések hatása egészségünkre. Élet és Tudomány 2001 okt. 56(41): 1286-1288.
* Szendi Gábor: A fájdalmat is tanulni kell. Élet és Tudomány 2001 okt. 56(42): 1332-1334.
* Szendi Gábor:Hogyan váljunk hamar internetfüggővé? Az INK gyorstalpaló tanfolyama. Internet Kalauz 2001 november 38-40 old.
* Szendi Gábor: A lélek ereje a gyógyitásban. AmoenaLife magazin. 2001. november 8-9. old.
* Szendi Gábor: A meddőség pszichoszomatikája (újraközlés). Praxis 2001 10(11):45-48 old.
* Szendi Gábor: Csokoládéfüggés. Internet Kalauz 2001 december 38-40 old.
* Szendi Gábor: A szeretet élettana. Élet és Tudomány 2001 dec. 56(51-52): 1628-1630 old.
* Szendi Gábor: Dátha. Internet Kalauz 2002 január 28-30 old.
* Szendi Gábor: Miért legyünk boldogok, ha lehetünk boldogtalanok is? Játszmáink (I). Internet Kalauz 2002 február 41-44 old.
* Szendi Gábor: Most boldog akarsz lenni, vagy jól akarod érezni magad? Játszmáink (II). Internet Kalauz 2002 március 30-32. old.
* Szendi Gábor: Homo Politicus. Internet Kalauz 2002 április 26-29. old.
* Szendi Gábor: Kis (internet) kalauz a hipnózishoz. Internet Kalauz 2002 május 24-27. old.
* Szendi Gábor: A rák és a pszichoterápia. AmoenaLife 2002 május 6. old.
* Szendi Gábor: Félénk vagyok - már hódítani sem merek. Élet és Tudomány 2002 június 21. 57(25):788-790 old.
* Szendi Gábor: Miért tetszünk egymásnak? Internet Kalauz 2002 június-július 50-53. old.
* Szendi Gábor: Csáberő és evolúció. Élet és Tudomány 2002 jun.28. 57(26):820-823.
* Szendi Gábor: Gondold meg és igyál - kávét!. Internet Kalauz 2002 augusztus 36-39. old.
* Szendi G: Az Északi-sark szélhámosa. IPM 2003 június 116-121.old.
* Szendi Gábor: Szex, szerelem, kötődés, stb. www.lelekbenotthon.hu 2002 augusztus 30.
* Szendi Gábor: Hímnem, nőnem. Internet Kalauz 2002 szeptember 16-20. old.
* Szendi Gábor: Láthatatlan manipulátorok. Interpress Magazin 2002 szeptember 42-46. old.
* Szendi Gábor: Rémálom. Internet Kalauz 2002 október 32-35. old.
* Szendi Gábor: Freud álma. Interpress Magazin 2002 október 48-55. old.
* Szendi Gábor: Adatokba rejtett adatok. Interpress Magazin 2002 október 64-69. old.
* Szendi Gábor: A halál biokémiája. Interpress Magazin 2002 november 60-63. old.
* Szendi Gábor: Féltékenység. Internet Kalauz. 2002 november-december 54-57. old.
* Szendi Gábor: A víziszonyos vizimajom - avagy a fóbiák természete. Internet Kalauz. 2002 november-december 60-64. old.
* Szendi Gábor: A női meddőség evolúciós megközelítése és terápiája. Pszichoterápia. 2002. 11(6):407-421.
* Szendi Gábor: Az ember, aki megölte Hitlert. Interpress Magazin 2002 december 42-47. old.
* Szendi Gábor: A rák és a lélek. IPM 2003.január 79-87.old
* Szendi Gábor: A hipnózis és az agy. Élet és Tudomány 2003.január 24. 58(4):118-121. old
* Szendi Gábor: Élményt akarok! Internet Kalauz 2003 január-február 46-50. old.
* Szendi Gábor:Depresszió-presszió (A depresszió iparról) IPM 2003.február 44-49.old
* Szendi Gábor: Halálközeli élmények. Internet Kalauz 2003 március 46-50. old.
* Szendi Gábor: A hipnotikus agy IPM 2003.március 76-81.old
* Szendi Gábor: Szex és hájasság www.lelekben.otthon.hu 2003. március
* Szendi Gábor:Vizimajom IPM 2003.március 16-25.old
* Szendi Gábor: A mágneses ember IPM 2003. április 116-120. old.
* Szendi Gábor: A férfi tündöklése és bukása www.lelekbenotthon.hu 2003. április
* Szendi Gábor: A "pacás" ember. (Hermann Rorschach élete) IPM 2003.április 110-114. old.
* Szendi Gábor: Lehet-e férfi és nő között barátság, és ha igen, miért nem? Internet Kalauz 2003 április 42-46. old.
* Szendi Gábor:A hűtlenség evolúciós szempontból www.lelekbenotthon.hu 2003. május 34-39. old.
* Szendi Gábor:Pszichés meddőség IPM 2003. május 60-66. old.
* Szendi Gábor:Ne engedjétek hozzájuk a kisdedeket! Internet Kalauz 2003. május 34-39. old.
* Szendi Gábor:Einstein, az autista. IPM 2003.július 9-12. old.
* Szendi Gábor: A terhességi hányás modern szemlélete Élet és Tudomány 2003.aug.8. 58(32):1002-1004. old
* Szendi Gábor: Egyem a húsod!(A kannibalizmusról) Internet Kalauz 2003.augusztus-szeptember 64-67. old.
* Szendi Gábor: A halál tornácán. IPM 2003.aug.14-17. old.
* Szendi Gábor: A hipnózis és az agyműködés. Psychiatria Hungarica 2003/2 99-109 old.
* Szendi Gábor: Csak semmi pánik? (A pánikipar) BOSS magazin 2003.szeptember 46-48. old.
* Szendi Gábor: Flört. Internet Kalauz 2003.október 38-42. old.
* Szendi Gábor: Zseniális autisták BOSS magazin 2003.október 82-85. old.
* Szendi Gábor: DHEA - A hosszú élet képlete? BOSS magazin 2003.november 90-93. old.
* Szendi Gábor: Stigma. Internet Kalauz 2003.november 32-35. old.
* Szendi Gábor: Az intimitás alkonya (szerkesztői). Internet Kalauz 2003.november 5. old.
* Szendi Gábor: Pletyka. Internet Kalauz 2003.december
* Szendi Gábor: A sikeres félénk. Boss Magazin 2003 december 51-54.old
* Szendi Gábor: Az élet színpada. A csáberő, a termékenység és az evolúció. Boss Magazin 2003 december 82-86.old
* Szendi Gábor: Csokohológia. Doktor Plusz 2003 december 44-49.old
* Szendi Gábor: Pszichoterápia és agyműködés. Élet és Tudomány 2003 december 58. évf. 51-52.szám 1622-1624 old.
* Szendi Gábor: Pletyka. Internet Kalauz 2003 december 36-40. old.
* Szendi Gábor: Karácsony szindróma. Ajándék (Lakberendezés-építkezés különszáma) 2003 december 48-50. old.
* Szendi Gábor: A múmia. Internet Kalauz 2004 január-február 34-37. old.
* Szendi Gábor: A vonzerő anatómiája. Ajándék (Lakberendezés-építkezés különszáma) 2004 február 40-43. old.
* Szendi Gábor: A kávé. BOSS magazin 2004 március 76-80. old.
* Szendi Gábor: Isten az agyban? Internet Kalauz 2004 március 47-51.
* Szendi Gábor: Mérgező italunk a tej. Doktor Plusz 2004 március 40-43.
* Szendi Gábor: Hisztéria és hipnózis I.rész Élet és Tudomány 2004 április 2 54(14): 432-434.
* Szendi Gábor: A hisztéria a modern kutatás fényébem II.rész Élet és Tudomány 2004 április 16 54(16): 486-488.
* Szendi Gábor: A múmia bosszúja. Lenin különös élete és halála BOSS magazin 2004 április 46-49.
* Szendi Gábor: Megszállott Adoniszok. Internet Kalauz 2004 április 41-45.
* Szendi Gábor: A guillotine története. BOSS magazin 2004 május 56-59.
* Szendi Gábor: Lázadás a szépség ellen. Internet Kalauz 2004 május-június 39-43.
* Szendi Gábor: Abraham Lincoln élete és halála. BOSS 2004 június-július 74-77.
* Szendi Gábor: Hit, remény, placebo. Internet Kalauz 2004 július-augusztus 28-32.
* Szendi Gábor: Egy bálvány ledől. Sigmund Freud a tudatos csaló és sarlatán. BOSS 2004 augusztus 88-91.
* Szendi Gábor; Gémes Katalin; Kopp Mária: Developmental stress and miscarriage. ICBM Satellite Meeting in Budapest, Hungary, August 29-31, 2004
* Szendi Gábor: A fehér méreg. Internet Kalauz 2004 szeptember 34-37.
* Szendi Gábor: Szerelem és hájasság. Kismama 2004 szeptember 17. old.
* Szendi Gábor: Depresszióipar. Mozgó Világ 2004 október 9-30. old.
* Szendi Gábor: Minden eladó. BOSS Magazin 2004 október 50-55. old.
* Szendi Gábor: A frontális lebeny szerepe a somatoform zavarokban. Felkért előadás. "Frontális lebeny mint a neurológia és a pszichiátria közös területe." Novartis Neuroscience Szimpózium 2004. október 22. Letöltés: pdf vagy ppt formában.
* Szendi Gábor: La dolce vita. Internet Kalauz 2004 október 28-32.
* Szendi Gábor: Ma is vannak kannibálok. BOSS Magazin 2004 október 82-85. old.
* Szendi Gábor: Depresszióipar. Mozgó Világ 2004 október 10:9-30. (A szerkesztőség Nívódíjas tanulmánya)
* Szendi Gábor: A konverziós hisztéria fogalmának rövid története és neurobiológiai modellje. Psychiatria Hungarica. 2004 19(4):276-309.
* Szendi Gábor: Igen Virginia, a Mikulás létezik! BOSS Magazin 2004 december 76-79. old.
* Szendi Gábor: A Titanic süllyed, de a zenekar játszik tovább. Mozgó Világ 2004 december 12:106-115. old.
* Szendi Gábor: Antidepresszáns és placebo. Az antidepresszáns vitáról. Budapest, Orszagos Addiktológiai Intézet, 2004
* Szendi Gábor: Az antidepresszáns kapcsolat. Internet Kalauz, 2004 november 34-38. old.
* Szendi Gábor: Karácsonyológia. Doktor Plusz 2004 december 48-51. old.
* Szendi Gábor: Karnevál Velencében. A város újraálmodja önmagát. BOSS Magazin 2005 február-március 80-83.old.
* Szendi Gábor: A velencei karnevál. Doktor Plusz 2005. április 10-13.
* Szendi Gábor: A sómítosz. (Só must go on). Paradicsom 2005. április 10-14.
* Szendi Gábor: C vitamin sztori. Paradicsom. 2005. május 15-18. old. old.
* Szendi Gábor: Tények és mítoszok az orvostudományban. BOSS Magazin 2005. május 80-83. old.
* Szendi Gábor: C vitamin II. Paradicsom. 2005. június 9-11. old.
* Szendi Gábor: A vallásos élmény neurobiológiája. Előadás. Sacral Communication and Healing. Budapest-Balaton Summer School of Medical Anthropology. 2005. júl. 21.
* Szendi Gábor: Kockázatok és mellékhatások. Élet és Tudomány. 2005, júl. 22. 60(29):902-904.
* Szendi Gábor: A gyógyszer nagy üzlet, de néha halálos. Boss Magazin 2005, júl-aug. 86-90.old.
* Szendi Gábor: A koleszterinmítosz. I. Paradicsom, aug. 13-16.old.
* Szendi Gábor: A koleszterinmítosz. II. Paradicsom, szept. 12-14.old.
* Szendi Gábor: A Napóleon-rejtély. BOSS szept. 76-81.old.
* Szendi Gábor: Miért pont Ő? Albert Györgyi: Miért pont én? c. könyvéről. Mozgó Világ 2005 9:83-90.
* Szendi Gábor: A meditáció ártalmasságáról. HVG 2005, szept.17. 27(37):83.old.
* Szendi Gábor:A Napóleon rejtély. BOSS Magazin 2005 szept. 76-81.old.
* Szendi Gábor: Zsiga, te kis hazudós. Doktor Plusz 2005/4 35-39.old.
* Szendi Gábor: A tudomány alvilága. Élet és Tudomány. 2005,okt. 14. 60(41):1290-1292.
* Szendi Gábor: Hullámot verő fodrok. Új kételyek az ujjlenyomat ügyben. HVG. 2005, 27(41):85-86.
* Szendi Gábor: A bor mítosza.I. Paradicsom, 2005 október 10-11. old.
* Szendi Gábor: A Depresszióipar és az életproblémák megoldása. Előadás a Szenvedélybeteg-segítők VI. Országos találkozóján 2005. október 21-én.
* Szendi Gábor: Ténykérdések. Mozgó Világ 2005 november. 103-104.old.
* Szendi Gábor: A bor mítosza. II. Paradicsom, 2005 november 34-35. old.
* Szendi Gábor: Az idegekre mennek. Az idegengyűlölet gyökerei. HVG. 2005. nov. 19. 27(46):95-97.
* Szendi Gábor: Szenzáció vagy csalás? Tények és hiedelmek a távima hatásáról. Boss Magazin 2005 nov. 84-88. old.
* Szendi Gábor: Rejtélyek Napóleon körül. Doktor Plusz 2005 dec.
* Szendi Gábor: Hiperaktív gyerekek vagy hiperaktív gyógyszeripar? Nevelni vagy kezelni? BOSS Magazin 2005 dec. 88-90.old.
* Szendi Gábor: A gyermek- és adoleszcenskorúak depressziójával kapcsolatos farmakoterápiák árnyoldala. Fejlesztő Pedagógia, 2005 16(5-6): 98-103.
* Szendi Gábor: Etikai problémák az SSRI-ok alkalmazásában. Neuropsychopharmacologia Hungarica, 2005, 7(4):221.
* Szendi Gábor: A gyógyszeripar vadhajtásairól. Marketing, public relations és reklám az egészségügyben. IX. országos konferencia. Budapest, Hotel Platánus, 2006, febr. 23-24.
* Szendi Gábor: Napóleon halála. Lege Artis Medicinae, 2006, 16(2):179-181.
* Szendi G.: A tudományos gátlások is alkoholban oldódnak. BOSS Magazin, 2006 márc. 78-81.
* Szendi G.: Az "Isten modul". Dr. Plusz, 2006 márc. 5(1):37-41.
* Szendi G.: A pszichiátria náthája. Ideál Magazin, 2006. április, 59-61.
* Szendi G.: A gyógyír(ás. BOSS Magazin, 2006 ápr. 74-77
* Szendi G.: A férfi tündöklése és bukása. A férfi evolúciója és problémái. Miskolci Antropológus Napok,előadás 2006 ápr. 5.
* Szendi G.: Gyógyír(ás). BOSS Magazin, 2006 ápr. 74-77.
* Szendi G.: Minden, amit jobb lett volna nem tudni a férfiről. Dr. Plusz 2006 máj. 38-44.
* Szendi G.: A gyengébb nem az erősebb.. BOSS Magazin, 2006 május 78-81.
* Szendi Gábor: Fekete, fehér: igen, nem. (Előítélet és evolúció I.) Élet és Tudomány 2006. május 61(21):658-659.
* Szendi Gábor: Az előítélet és az agykutatás. (Előítélet és evolúció I.) Élet és Tudomány 2006. június 61(22):690-691.
* Szendi Gábor
* : Napóleon halála. Paradicsom 2006 június. 36-38. Szendi Gábor: Spiritualitás és a test: a stigmatizáció kérdései. Szakrális kommunikáció és gyógyítás II. Károli Gáspár Református Egyetem 2006 06. 26-27.
* Szendi Gábor: Homo diving, avagy ősünk a vízimajom. BOSS 2006 június 84-86.
* Szendi Gábor: Csalás vagy szent jel? Még mindig nem tudunk mindent a stigmákról. BOSS 2006 júl-aug. 80-82.
* Szendi Gábor: Halra át! Új út a depreszió kezelésében. Heti Világgazdaság 2006, aug. 26. 28(34):75-76.
* Szendi Gábor: Jó üzlet a hiperaktivitás? Ideál 2006 szept. 48-49.old.
* Szendi Gábor: Pincemester és patkányméreg. (Napóleon megmérgezésének története) Élet és Tudomány 2006 szeptember 8. 56(36):1140-1142.
* Szendi G.: Élőhalottak. (A Cotard szindrómáról) Dr. Plusz, 2006 szeptember 38-41. old.
* Szendi G.: Buli, hanta, SSRI. Mozgó Világ 2006 szept. 77-88. old.
* Szendi G.: Szendi Gábor: Az SSRI-ok szuicid kockázatáról. Szaklap által megrendelve, közlésre benyújtva, majd elutasítva. Eredeti kézirat olvasható itt..
* Szendi Gábor: A táplálkozás omegája. Paradicsom 2006 szeptember 12-13.
* Szendi Gábor: A depresszió gyógyszeres kezeléséről. Komplementer Medicina. 2006, 10(3):52-54.
* Szendi Gábor: A félrekezelt pánik a pániknál is rosszabb. Paradicsom 2006 október 34-35.
* Szendi Gábor : Fényreklám. Napozás új megvilágításban. (D vitamin és a rák) HVG. 2006 szept. 29. 83-85.
* Szendi G.: Megélhetési Tudomány? A tudomány önmagáról. Az Egyesület a Felsőoktatásért és Kutatásért (EFOK) egész napos konferenciája. Felkért hozzászóló. 2006. november 17. 10-18 óra, MTA
* Szendi Gábor: Evolúciós útmutató a párválasztáshoz. Paradicsom 2006 nov. 44-45. old.
* Szendi Gábor: Áldás vagy átok? Veszélyes tévhitek a napozásés a szolárium ártalmairól. BOSS Magazin 2006 dec. 70-73. oldal.
* Szendi Gábor: A Mikulás-dilemma. Paradicsom, 2006 dec. 36-37.old.
* Szendi Gábor: Utazás a koponyán kívül. Élet- vagy halálközeli élmények? HVG 2006 dec. 3. 28(49):99-103. old
* Szendi Gábor: A pszichoneuro-endokrinológia és a rák. Távoktató anyag. Komplementer Medicina. 2006 dec. 4:25-29. old.
* Szendi Gábor: A mentális zavarok omega-3 elmélete. Dr. Plusz 2006 dec. 37-42. old.
* Szendi Gábor: Omega-3 és az egészség. Szépség Magazin. 2006 7(5):36-37. old.
* Szendi Gábor: Ötről a kettőre.(olvasói levél) HVG 2006.dec. 23., 38(51-52):3.
* Szendi Gábor: A kávéról pro és kontra. Paradicsom, 2007 jan. 36-37.old.


Riportok, interjúk, kerekasztal beszélgetések


* Augusztus 13- a balkezesek világnapja. British Medical Journal Magyar kiadás 1999 4.sz.208. old.
* Támad a pánik. Családi lap 2000/augusztus
* Minden mindennel összefügg (a meddőség pszichés okai). Kismama 2002/szeptember 80-81. old.
* Csábításelmélet. Elle 2002/október 37-39. old.
* A stressz is okozhat meddőséget Kossuth Rádió/Vendég a háznál 2004 márc. 23.
* A boldogságpirula. Népszabadság 2004, október 9.
* Szendi Gábor pszichológus az antidepresszánsok mellékhatásairól MTV1 Este 2004 okt. 15.
* Az öngyilkosság és az antidepresszánsok MTV2 Záróra 2004. október 18.
* Nem félek kimondani. Magyar Narancs, 2004 okt. 28.
* A karácsonyról. MTV1 Napi Mozaik 2004 dec. 17.
* Az antidepresszánsokról. Másik Rádió, Gödöllő 2005. aug. 18. 23 óra
* Kurucz Adrienn: Miért bús a magyar. A depresszió okozná? (interjú) Hölgyvilág 2005 okt. 13. 6(21):25-26. old.
* Rosszkedvünk tele. (interjú) Balavány György, Magyar Nemzet, Magazin.2005 okt.22. 68(289):37.old.
* Balavány György: Rosszkedvünk tele. Interjú. Magyar Nemzet 2005 október 22.
* Soha nem lehet már kisbabám? (interjú) Olasz Júlia, Meglepetés 2005. okt. 24. 43:12-13.old.
* László Áron: Nem vagyok lázongó alkat.Interjú: Szendi Gáborral. Drogriporter 2005. okt. 27.
* Hajnal Anett: Az antidepresszáns hatásvizsgálatok fele negatív. Interjú Szendi Gáborral. HelloInfo , 2005. nov.7.
* A depresszióipar című könyvről. Napi Mozaik MTV1 2005 nov. 17.
* A pánikról. A Nagy vita. MTV1 2005 dec. 2.
* Depresszió ipari méretekben. Horváth Gergely: Beszélgetés Szendi Gáborral. Petőfi Rádió Egy férfi-egy nő 2005. dec.6. 22.00-23.00
* Vajda Zsuzsa: Hangulatjavítás pirulákkal. Recenzió a Depresszióiparról. Élet és Tudomány, 2006, 61(5):137.
* A depresszióról. Budapest Rádió, 2006, febr. 10.
* Székely Ilona: Depresszióipar. Boldogságtabletta és pirulaháború. 168 óra 2006, febr. 16. 18(7):26-27.
* Az antidepresszánsokról. MTV2 Aranyfüst, 2006. febr. 19.
* Az antidepresszánsokról. Budapest TV, 2006. márc. 3.
* Egészség, betegség. Kerekasztalbeszélgetés a Szegedi Pszichológus Napokon 2006. ápr. 7.
* A hiperaktivitásról. Budapest TV, 2006, ápr. 21.
* Depresszió: a pszichiátria náthája. Szedjünk vagy kerüljük a pirulát a fertőző lehangoltságra? MTV1 Kultúrház Extra 2006 máj. 5.
* A depresszióba nem kötelező belehalni A Depresszióipar ismertetése. Natursziget.
* Depresszióipar. www.ekultura.hu: Galamb Zoltán ajánlója.
* A szerotoninmítosztól a betegségiparig. Kürti Gábor interjúja Szendi Gáborral. Természetgyógyász Magazin 2006. július 12(7):52-54.
* Nyakkendő nélkül. Rádió Café, kérdező: Féderer Ágnes, 2006 aug. 7. 20-21 óra
* Az antidepresszánsok mellékhatásai I. Kerekasztal beszélgetés. Budapest TV 2006 aug. 11.
* Az antidepresszánsok mellékhatásai II. Kerekasztal beszélgetés. Budapest TV 2006 aug. 15.
* Vita a pszichiátriai kényszerkezelésről.Budapest TV 2006 szept. 6. 20 h
* Az agresszióról. Kultúrház M2 2006 szept. 8.
* Az omega-3 hatásairól. Interjú. Vitaking hírlevél 2006 szept. 7.
* A baba a szívben fogan. A pszichés meddőségről. Kéfli Ágnes, Meglepetés 2006 szept. 14. 38-39.old.
* Kerekasztalbeszélgetés: A magatartástudományi kutatások társadalmi küldetése: mikor, miért és hogyan szólaljanak meg a tudományos kutatók? Az Evolúciós siker ára: Az Agytudományoktól a Magatartástudományig. 2006. November 8. 10.00-16.00 MTA
* Napjaink népbetegségei a depresszió és a pánikbetegség. Rádió Café 2006 dec. 6. 20-21 óra. Lisznyai Sándorral
* Testi-mesék. A Bőr. felkért szakértő (megkapaszkodásról, oxytocinról) MTV1 2006. dec. 23. 18-19 ora.


Web tárgyú cikkek (Javascript, webfejlesztés):


* Szendi Gábor: Szóljunk mindenkihez a saját nyelvén. Internet Kalauz 1999/november
* Szendi Gábor: Saját "search engine" website-unkon. Internet Kalauz 1999/december
* Szendi Gábor: Ragaszkodjunk kereteinkhez! Internet Kalauz 2000/január
* Szendi Gábor: A böngészőazonosítás idegtépő rejtelmei I. Internet Kalauz 2000/február
* Szendi Gábor: A böngészőazonosítás idegtépő rejtelmei II. Internet Kalauz 2000/március
* Szendi Gábor: Ablaklexikon I. Internet Kalauz2000/április
* Szendi Gábor: Ablaklexikon II. Internet Kalauz2000/május
* Szendi Gábor:Ingyenhonlap reklám nélkül Internet Kalauz 2000/június
* Szendi Gábor:Hogyan legyünk ismertek a weben I. Internet Kalauz 2000/július-augusztus
* Szendi Gábor:Hogyan legyünk ismertek a weben II. Internet Kalauz 2000/szeptember
* Szendi Gábor:Olvasóink kérték...Egy újabb szolgáltató reklámmentesítéséről Internet Kalauz 2000/szeptember
* Szendi Gábor:Hogyan legyünk ismertek a weben III. Internet Kalauz 2000/október
* Szendi Gábor:Hogyan legyünk ismertek a weben IV. Internet Kalauz 2000/november
* Szendi Gábor:Olvasóink kérték...Ismét a keretekről. Internet Kalauz 2000/november
* Szendi Gábor:DHTML iskola I. INK 2000 december
* Szendi Gábor:DHTML iskola II. INK 2001 január
* Szendi Gábor:DHTML iskola III. INK 2001 február
* Szendi Gábor:Pozicionálás DHTML-ben. (DHTML iskola III.) INK 2001/március
* Szendi Gábor: Pozicionálás DHTML-ben 2. Kalauz 2001 április 50-51.old.
* Szendi Gábor: Legyünk optimisták! Internet Kalauz 2001 május 48-50.old.
* Szendi Gábor: Hibafelderítés. Internet Kalauz 2001 június 54-56.old.
* Szendi Gábor: Zoomeffektek DHTML-ben. Internet Kalauz 2001 július-augusztus 52-54.old.
* Szendi Gábor: Az űrlapok világa. Internet Kalauz 2001 szeptember 51-53.old.
* Szendi Gábor: Az űrlapok (most már csodálatos) világa. 2. Internet Kalauz 2001 október 54-55.old.
* Szendi Gábor: Netscape 6: hattyúdal vagy nyitány? Internet Kalauz 2001 november 43-45.old.
* Szendi Gábor: To flash or not to flash? Internet Kalauz 2002 január 33-35. old
* Szendi Gábor: To flash or not to flash?(II.) Internet Kalauz 2002 február 47-49. old
* Szendi Gábor: A flash flörtje a Javascripttel és a DHTML-el. Internet Kalauz 2002 március 40-42. old
* Szendi Gábor: Lenni vagy ismertnek lenni. Internet Kalauz 2002 április 33-35. old
* Szendi Gábor: CSS-csapdák (I.) Internet Kalauz 2002 május 30-32. old
* Szendi Gábor: Az öröklés és a linkek (CSS-csapdák II.) Internet Kalauz 2002 június-július 32-34. old
* Szendi Gábor: Legyünk Atomz-tudósok! Internet Kalauz 2002 augusztus 30-32. old
* Szendi Gábor: Folytassa, CSS! Internet Kalauz 2002 szeptember 22-25. old
* Szendi Gábor: A filteres CSS! Internet Kalauz 2002 október 44-46. old
* Szendi Gábor: Minden, amit tudni akarsz a keretekről. Internet Kalauz 2002 november-december. 24-47. old
* Szendi Gábor: Dinamikus oldaltartalom. Internet Kalauz 2003 január-február 34-37.
* Szendi Gábor: Kérsz egy sütit? Internet Kalauz 2003 március 22-25. old.
* Szendi Gábor: Egérfogó. Internet Kalauz 2003 április 32-34. old.
* Szendi Gábor: Te is utálod azokat a ronda kereteket? Internet Kalauz 2003 május 28-30. old.
* Szendi Gábor: Szőke űrlap felemás cipőben visszatér. Internet Kalauz 2003 június-július 44-45. old.
* Szendi Gábor: Táblázatok rogyásig. Internet Kalauz 2003 október 62-66. old.
* Szendi Gábor: Megvilágítjuk a dolgokat. Internet Kalauz 2003 november 64-67. old.
* Szendi Gábor: Nyomtatóbarát verzió. Internet Kalauz 2003 december 60-64. old.
* Szendi Gábor: Több Internet Explorer-verzió egy operációs rendszerben. Internet Kalauz 2004 január-február 62-63. old.
* Szendi Gábor: Kedvenceink. Internet Kalauz 2004 március 62-63. old.
* Szendi Gábor: Fogd, és vidd! Internet Kalauz 2004 április 62-63. old.
* Szendi Gábor: 333C7BC4-460F-11D0-BC04-0080C7055A83 (Egy táblázatkezelő ActiveX és használata) Internet Kalauz 2004 május-június 64-65. old.
* Szendi Gábor: A sokoldalú márki. Internet Kalauz 2004 június-július 64-66. old.
* Szendi Gábor: Nagyképűsködjünk! Internet Kalauz 2004 szeptember 64-66. old.
* Szendi Gábor: A webrobotok bosszúja. Internet Kalauz 2004 október 64-65. old.
* Szendi Gábor: Van-e élet a táblázatokon túl? Internet Kalauz 2004 november 64-66. old. (Egyben a megszűnő lap utolsó száma)

Szendi Gábor életrajz és publikációs lista: www.magtud.sote.hu

forrás: http://www.magtud.sote.hu/szengab.htm

infó: Varga István info@evn.hu www.evn.hu